Gyógyszer kompendium 2005 Melléklet I. [antikvár]

Részlet a könyvből: Melléklet I. Az Európai Unióban centralizált eljárással törzskönyvezett gyógyszerek aripripazol ATC: N05AX12 ABILIFY 15 mg tabletta (+) 28x [EU/1 /04/276/012] (V) Otsuka Pharmaceutical Europe _ 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 5 mg. 10 mg, 15 mg, ill. 30 mg aripiprazol tablettánként. A segédanyagok felsorolását lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA ABILIFY 5 mg tabletta: A tabletta négyszögletes és az egyik oldalán kék, .A-007" és „5" bevéséssel van ellátva. ABILIFY 10 mg tabletta: A tabletta négyszögletes és az egyik oldalán rózsaszín, ,A-008" és „10" bevéséssel van ellátva. ABILIFY 15 mg tabletta: kerek és az egyik oldalán sárga, ,A-009" és „15" bevéséssel van ellátva. ABILIFY 30 mg tabletta: kerek és az egyik oldalán rózsaszín, „A-011" és ,,30'' bevéséssel van ellátva. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK 4.1 Terápiás javallatok Az ABILIFY schizophrenia kezelésére javallott. 4.2 Adagolás és az alkalmazás módja Per os alkalmazásra. Az ABILIFY javasolt kezdeti és lenntartó adagja naponta egyszer 15 mg, étkezéstől függetlenül. Az ABILIFY a napi 15-30 mg-os dózistartományban hatásos. A javasolt napi 15 mg-os adagnál nagyobb adagoknál nem bizonyított a nagyobb mérté- kű hatékonyság, azonban egyes betegeknél a magasabb dózis hatásos lehet. A maximális napi adag nem haladhatja meg a 30 mg-ot. Gyermekek és serdülőkorúak: az ABILIFY-t 18 év alatti egyéneken még nem vizsgálták. Májkárosodásban szenvedő betegek: enyhe vagy mérsékelt májkárosodás- ban szenvedő betegeknél az adagolás módosítása nem szükséges. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek az adagolásra vonatkozó ajánlások felállításához. Ezeknél a be- tegeknél az adagolást körültekintéssel kell kezelni. A maximális napi 30 mg-os adag alkalmazása körültekintést igényel súlyos májbetegségben szenvedő betegek esetében (lásd 5.2 pont). Vesekárosodásban szenvedő betegek: vesekárosodásban szenvedő betegeknél az adagolás módosítása nem szükséges. Időskorúak: az ABILIFY kezelés hatékonyságát schizophreniában 65 éves vagy idősebb betegeken nem állapították meg. Ezen betegcsoport nagyobb érzékenysége miatt alacsonyabb kezdő dózis alkalmazása mérlegelendő klinikailag indokolt esetben (lásd 4.4 pont). Nemek közötti különbség: az adagolás módosítása nem szükséges nőbetegek esetében a férfi betegekhez képest (lásd 5.2 pont). Dohányzás: az ABIUFY metabolizmusa alapján nem szükséges az adagolás módosítása dohányosok esetében (lásd 4.5 pont). Hatékony CYP3A4 vagy CYP2D6-inhibitorok és az aripiprazol egyidejű alkalmazásakor az aripiprazol dózisát csökkenteni kell. Amikor a kombinált kezelés során a CYP3 A4- vagy CYP2D6-inhibitorok alkalmazása befejeződik, akkor az aripiprazol dózisát meg kell emelni (lásd 4.5 pont). Hatékony CYP3A4-induktorok és az aripiprazol egyidejű alkalmazásakor az aripiprazol dózisát emelni kell. Amikor a kombinált kezelés során a CYP3 A4-induktor alkalmazása befejeződik, akkor az aripiprazol dózisát csökkenteni kell a javasolt dózisra (lásd 4.5 pont). 4.3 Ellenjavallatok Az ABIUFY ellenjavallt az aripiprazollal vagy bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység esetén. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Az antipszichotikus kezelés ideje alatt a beteg klinikai állapotának javulása több napot, illetve néhány hetet is igénybe vehet. A betegeket szoros meg- figyelés alatt kell tartani az egész időszakban. Tardiv dyskinesia- egyéves vagy annál rövidebb idejű klinikai vizsgálatokban ritkán hirtelen fellépő dyskinesia előfordulását jelentették aripiprazol kezelés során. Ha a tardiv dyskinesia jelei és tünetei jelentkeznek az ABILIFY-val ke- zelt betegen, a dózis csökkentését vagy a kezelés felfüggesztését kell mér- legelni. Ezek a tünetek átmenetileg súlyosbodhatnak, ill. még a terápia ab- bahagyása után is felléphetnek Neuroleptikus malignus syndroma (NMS): az NMS az antipszichotikumok al- kalmazásával összefüggésben jelentkező, potenciálisan halálos kimenetelű tünetegyüttes. Klinikai vizsgálatokban aripiprazol kezelés során ritkán jelen- tettek NMS előlordulásál Az NMS-re jellemző klinikai tünetek: rendkívül ma- gas láz, izomrigiditás, megváltozott tudatállapot, vegetatív labilitás (szabály- talan pulzus vagy vérnyomás-ingadozás, tachycardia, verejtékezés és arch- ythmia). További tünetek lehetnek még: emelkedett kreatinin lőszfokináz szint, myoglobinuria (rtiabdomyolysis) és akut veseelégtelenség. Ha a betegen az NMS-re jellemző jelek és tünetek megjelennek, illetve ha ismeretlen eredetű magas láza van anélkül, hogy az NMS bármely egyéb tünete megjelenne, minden antipszichotikumnak, köztük az ABlUFY-nek az adagolását is fel kell függeszteni. GorcsrQhqm: a klinikai vizsgálatokban aripiprazol kezelés alatt ritkán görcsroham előfordulását jelentették. Ezért az aripiprazolt körültekintéssel kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében görcsroham szerepel, illetve állapotuk görcsrohammal összefüggésbe hozható. Cerebrovascularis mellékhatásai (beleértve a stroke-o! is) dementiához társuló Psychózisban szenvedő idős betegekben: három, placebo-kontrollost klinikai vizsgálatban az aripiprazollal kezelt, Alzheimer kórhoz társuló psychosisban szenvedő idős betegek körében (átlagos életkor: 84 év; korhatár: 78-88 év) cerebrovascularis mellékhatások (pl. stroke, átmeneti ischemiás attack) fellépését jelentették, beleértve a fatális kimenetelű történéseket is. Összességében az aripiprazollal kezelt betegek 1,3%-ánál, míg a placebóval kezeltek 0,6%-ánál jelentettek cerebrovascularis mellékhatásokat a fenti vizsgálatokban. Ez a különbség nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. Azonban az egyik vizsgálatban, amelyben fix dózisokat alkalmaztak, a cerebrovascularis mellékhatások előfordulási gyakorisága szignifikáns mértékben dózisfüggőnek bizonyult az aripiprazollal kezelt betegcsoportban. A dementiához társuló psychotikus kórképek kezelése nem elfogadott javallata az ABILIFY-nak. Hyperglycaemia és diabetes mellitus: néhány esetben extrém mértéket elérő hyperglycaemia, és ezzel összefüggésbe hozható ketoacidosis, vagy hyperosmolaris kóma, illetve haláleset előfordulását jelentették atfpusos antipsychotikurnokkal kezelt betegek esetében. Klinikai vizsgálatok során nem volt szignifikáns különbség az aripiprazollal kezelt és a placebo csoport között a hyperglycaemiával összefüggésbe hozható mellékhatások (beleértve a diabetes! is), vagy az abnormális vércukor laboratóriumi értékek előfordulási gyakoriságát tekintve. A hyperglycaemiával összefüggésbe hozható mellékhatások kockázatát illetőleg nincsenek pontos összehasonlító elemzések az ABILIFY-ra és más atípusos antipsychotikumokra vonatkozóan. Ha egy beteget bármely antipsychotikummal (beleértve az ABILIFY-t is) kezelnek, gondos megfigyelés alatt kell tartani, hogy nem észlelhetök-e rajta a hyperglycaemia jelei és tünetei (pl. polydipsia, polyuria, polyphagia és gyengeség érzet). A már kialakult diabetes mellitus esetén pedig, vagy ha nagy a kockázata a cukorbetegség kialakulásának, rendszeresen ellenőrizni kell, hogy nem romlott-e le a vércukorszint-kontroli. 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Az adrenerg receptor antagonista hatása miatt az aripiprazol bizonyos vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását fokozhatja. Az aripiprazol elsődleges központi idegrendszeri hatásai miatt óvatosság szükséges, ha az aripiprazolt alkohollal vagy más központi idegrendszerre ható gyógyszerekkel (amelyek a mellékhatásokat elfedhetik, pl. ilyen a szedáció) kombinációban alkalmazzák (lásd 4.8 pont). Egyéb gyógyszerek, amelyek befolyásolják az abilify hatását: A gyomorsav szekréciót gátló, H2 antagonista famotidin csökkenti az aripiprazol felszívódási sebességét, de ez a hatás klinikailag nem jelentős. Az aripiprazol metabolizmusa többféle úton történik, amely magában foglalja a CYP2D6 és a CYP3A4 enzimeket, azonban a CYP1A enzimeket nem. Ennek következtében nem szükséges a dózis módosítása dohányosok esetében. Egészséges önkénteseken végzett klinikai vizsgálatban, egy erős CYP2D6-inhibitor (kinidin) 107%-kal növelte az aripiprazol AUC értékét, a Cmax értéke változatlan volt. Az aktív metabolitnak, a dehidro-aripiprazolnak az AUC és Cmax értéke 32%- kai és 47%-kal csökkent. Az ABIUFY dózisát körülbelül az előírt dózis felére kell csökkenteni, ha az ABILIFY-t kinidinnel egyidejűleg alkalmazzák. Más erős CYP2D6-inhibitorok esetében, pl. ilyen a fluoxetin és a paroxetin, hasonló hatások várhatóak, ezért hasonlóképpen a dózis csökkentése szükséges. Egészséges önkénteseken végzett klinikai vizsgálatban, egy erós CYP3 A4inhibitor (ketokonazol) az aripiprazol AUC és C^ értékeit 63%-kal illetve 37%-kal emelte. A dehidro-aripiprazol AUC és Cmax értékei 77%-kal illetve 43%-kal emelkedtek. A CYP2D6 enzimen keresztül kevésbé metabolizálódó gyógyszereknél, az erős CYP3A4-inhibitorok egyidejű alkalmazása az aripiprazol magasabb plazma koncentrációját eredményezheti, összehasonlítva a CYP2D6 enzimen keresztül nagyobb mértékben metabolizálódó szerekkel. Amennyiben a ketokonazol vagy más erős CYP3 A4-inhibitorok együttes adása az ABILIFY-val felmerül, a potenciális előnyöket és a potenciális kockázatokat mérlegelni kell. A ketokonazol és az ABILIFY egyidejű alkalmazása esetén, az ABILIFY dózisát körülbelül az előírt dózis felére kell csökkenteni. Egyéb erős CYP3A4-inhibitorok, pl. az itrakonazol és a HIV proteáz gátlók esetében hasonló hatások várhatóak, ezért hasonlóképpen a dózis csökkentése szükséges. A CYP2D6- és CYP3 A4-inhibitorok alkalmazásának megszakítása után az ABILIFY dózisát növelni kell az egyidejű terápiát megelőző kiindulási szintre. A karbamazepin, amely egy erős CYP3A4-induktor egyidejű alkalmazását követően az aripiprazol C^ és az AUC mértani középértékei 68%-kal és 73%-kal alacsonyabbak voltak, összehasonlítva amikor az aripiprazolt (30 mg) önmagában alkalmazták. Hasonlóképpen a dehidro-aripiprazol Cmax és AUC mértani középértékei 69%-kal és 71%-kal voltak alacsonyabbak karbamazepin egyidejű alkalmazása után, mint az önmagában alkalmazott, aripiprazollal történő kezelést követően. Az ABILIFY dózisát kétszeresére kell növelni abban az esetben, ha a karbamazepint és az ABILIFY-t együttesen alkalmazzák. Más erős CYP3 A4-induktorok (pl. rifampicin, rifabutin, fenitoin, fenobarbitál, primidon, efavirenz, nevirapin és orbándú) esetében hasonló hatások várhatóak, ezért hasonlóképpen a dózis növelése szükséges. Az erős CYP3 A4-induktorok alkalmazásának abbahagyása után az ABILIFY dózisát csökkenteni kell a javasolt dózisra. Aripiprazol és valproát vagy lítium együttes alkalmazása esetén nem jelentkezett klinikailag jelentős változás az aripiprazol koncentrációiban. Az ABILIFY lehetséges hatása egyéb gyógyszerekre: Klinikai vizsgálatokban a napi 10-30 mg dózisú aripiprazolnak nem voll jelentős hatása a CYP2D6 (dextrometorfán/3-metoximorfinán arány), 2C9 (warfarin), 2C19 (omeprazol) és 3A4 (dextrometorfán) enzimek szubsztrátjainak metabolizmusára. Ezenkívül in vhro az aripiprazol és a dehidro-aripiprazol nem módosította a CYP1A2 enzimen keresztül történő metabolizmust. így nem valószínű, hogy az aripiprazol klinikailag jelentős gyógyszerinterakciókat okozna ezeken az enzimeken keresztül. 4.6 Terhesség és szoptatás Terhesség; Terhes nőkön aripiprazollal nem végeztek megfelelő és jól kontrollált vizsgálatokat. Állatokon végzett kísérletek alapján nem lehet kizárni a potenciális fejlődési toxicitást (lásd 5.3 pont). A betegekkel közölni kell, hogy értesítsék kezelőorvosukat, ha teherbe esnek vagy terhességet terveznek aripiprazollal történő kezelés ideje alatt. Elegendő, humán gyógyszerbiztonsági adat hiányában és állatokon végzett reprodukciós vizsgálatokból származó adatok alapján, ezt a gyógyszert nem lehet alkalmazni terhesség ideje alatt, hacsak a várható előny egyértelműen meghaladja a potenciális magzati kockázatot Szoptatás: Az aripiprazol a szoptató patkányok tejébe kiválasztódott. Nem ismeretes, hogy az aripiprazol az emberi anyatejbe is kiválasztódik-e. A betegekkel közölni kell, hogy ne szoptassanak, ha aripiprazolt szednek. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre Mint más antipszichotikummal történő kezeléskor, a betegeket figyelmeztet- ni kell arra, hogy veszélyes gépeket - beleértve a gépjárműveket is - ne kezeljenek addig, amíg nem bizonyosodnak meg arról, hogy az aripiprazol kezelés nincs rájuk kedvezőtlen hatással. 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A következő nemkívánatos hatások gyakrabban (>1/100) jelentkeztek mint a placebo csoportban, vagy esetleg orvosi szempontból lényeges mellékhatásként f) állapították meg azokat. Idegrendszeri betegségek Gyakori (>1/100, <1/10): szédülés, álmatlanság, akathisia, aluszékonyság, remegés Szembetegségek Gyakori (>1/100,<1/10): homályos látás Szívbetegségek Nem gyakori (>1/1000, <1/100): tachycardia' Érrendszeri betegségek Nem gyakori (>1/1000, <1/100): orthostatfcus hypotensio* Emésztőrendszeri betegségek Gyakori (>1/100, <1/10): hányinger, hányás, dyspepsia, székrekedés Általános tünetek, a beadást követő helyi reakciók Gyakori (>1/100, <1/10): fejfájás, asthenia Extrapiramidális tünetek (EPS): egy 52 hetes, hosszútávú, kontrollos klinikai vizsgálatban az aripiprazollal kezelt betegekben az EPS, beleértve a parkinsonismust, akathisiát, dystoniát és dyskinesiát összességében ritkábban fordult elő (27,1%), mint akiket haloperidollal kezeltek. Egy 26 hetes, hosszútávú, placebo-kontrolíos vizsgálatban az EPS előfordulási gyakorisága 20,3% volt az aripiprazollal kezelt betegeknél és 13,1% a placebóval kezelt betegeknél. Egy másik hosszútávú, 26 hetes, kontrollos vizsgálatban az EPS előlordulási gyakorisága 16,8% volt az aripiprazollal kezelt betegeknél, és 15,7% az olanzapinnal kezelt betegeknél. Az aripiprazol és a placebo kezelés összehasonlítása nem mutatott orvosi szempontból jelentős eltéréseket azon betegek arányaiban, akiknél klinikailag jelentős változásokat tapasztaltak a rutin laboratóriumi értékekben. A CPK (kreatinin foszfokináz) emelkedését figyelték meg - amely általában átmeneti és tünetmentes volt - az aripiprazollal kezelt betegek 3,9%-ánál, a placebóval kezelt betegek 3,6%-ával összehasonlítva. Egyéb megfigyelések: Az antipszichotikum kezeléssel összefüggő, ismert nemkívánatos mellékhatások közé tartozik a neuroleptikus malignus szindróma, a tardiv dyskinesia a görcsroham, az idős, demens betegekben kialakuló cerebrovascularis mellékhatások, valamint a hyperglycaemia. és a diabetes mellitus, amelyeket az aripiprazol kezelés alatt is jelentettek (lásd 4.4 pont). Post-markating mellékhatás megfigyelés A gyógyszer forgalomba hozatalát követően az alábbi, nagyon ritka mellékhatásokról számoltak be (a gyakoriság számításánál a kezelt betegek becsült expozícióját vették alapul): - Immunrendszert rendellenességek, allergiás reakciók (pl. anaphylaxiás reakció, angiooedema, pruritus, utricaria) - Pszichiátriai rendellenességek: idegesség, agitatio - Idegrendszeri rendellenességek: beszéd zavarok - Érrendszeri rendellenességek: syncope - Emésztőrendszeri rendellenességek: fokozott nyálelválasztás, pancreatitis - Vázizom-, kötőszöveti- és csontrendszeri rendellenességek: merevség, myalgia, rhabdomyolysis - Általános tünetek és a beadást követő helyi reakciók: mellkasi fájdalom - Laboratóriumi vizsgálatok eredményei: emelkedett CPK (kreatinin foszfokináz), emelkedett ALT (alanin aminotraszferáz), emelkedett AST (aszpartát aminotranszferáz) 4.9 Túladagolás Klinikai vizsgálatok során véletlen vagy szándékos akut túladagolásról számoltak be: a betegek maximálisan 1080 mg aripiprazolt vettek be fatális következmények nélkül. Az aripiprazol túladagolás kapcsán megfigyelt jelek és tünetek többek között az alábbiak voltak: hányinger, hányás, asthenia. hasmenés és álmosság. A készítmény forgalomba kerülését követően azoknál a felnőtt betegeknél, akik monoterápiában maximálisan 450 mg aripiprazolt vettek be, a túladagolás jele és tüneteként tachycardiát, és hányást észleltek. Gyermekek eseté- ben szintén beszámoltak (maximum 195 mg dózissal) véletlen aripiprazoltúladagolásról. Az orvosi szempontból potenciálisan súlyos jelek ós tünetek többek között extrapyramidalis tünetek és az átmeneti eszméletvesztés formájában jelentkeztek. Túladagolás esetén támogató kezelésre kell fektetni a hangsúlyt, biztosítani kell a szabad légutat, az oxigénellátást, a légzést és tüneti kezelést kell végezni. Több gyógyszer együttes alkalmazásának lehetőségét mérlegelni kell. Ezért a cardiovascularis ellenőrzést azonnal el kell kezdeni, amelynek magában kell foglalnia a folyamatos elektrokardiográfiás vizsgálatot is a lehetséges arrhythmiák kimutatása céljából. Bármilyen igazolt vagy feltétele- zett túladagolás esetén a szoros orvosi felügyeletet ós a monitorozást a beteg felépüléséig folytatni kell.