Gyógyszerformulálás [antikvár]

Előszó A természettudományok gyors fejlődése egyre újabb felismeréseket, módszereket, a technika fejlődése pedig ezek nyomán korszerűbb eszközöket ad a gyógyszerkutatással foglalkozó szakemberek kezébe. Optimális hatékonyságú gyógyszer előállítása a természettudományos kutatás legszebb komplex eredményei közé sorolható. A nyilvánvaló közérdekűségen túlmenően azonban nehezen lehet más olyan ipari terméket találni, mely annyi és oly sokrétű vizsgálaton kell helytálljon, amíg engedélyezett, forgalomba hozható terméknek minősülhet. Míg 40—50 évvel ezelőtt az orvos számára, a megfelelő diagnózist követően — hatékony gyógyszer hiányában — sok esetben nem maradt más hátra, mint hogy együtt érezzen a beteggel, addig a nyolcvanas évekre széles választék áll rendelkezésre a valóban hatékony gyó^szerekből és alig van olyan megbetegedés, amelyet ne lehetne valamilyen mértékben terápiásán befolyásolni. Az ipari gyógyszergyártás területén ma is igaznak tűnik a régi római bölcsesség : „si duo faciunt idem, saepe non est idem" — megvilágítva e^ttal a gyógyszeres terápia eddig nem vagy nehezen értelmezhető jelenségeit. Figyelemreméltó tudományos közlemények jelentek meg ugyanis az 1950-es évek elejétől, amelyekből kitűnt, hogy ugyanazon farmakonnak különböző — azonos gyó^-szerformájú, azonos adagot tartalmazó — gyógyszerkészítményei eltérő vérszintértékeket hozhatnak létre. így terelődött lassan a figyelem a gyógyszer-formulálás, illetve a gyógyszertechnológia hatékonyságot befolyásoló szerepére. Ma már nyilvánvaló, hogy nem elegendő egy kedvező biológiai aktivitással rendelkező farmakont felfedezni, hanem ehhez ki kell dolgozni a megfelelő gyógyszerformát, amely révén a farmakon terápiás hatékonyságát optimális biohasználhatósággal képes kifejteni. E cél eléréséhez teremt megfelelő tudományos keretet a gyógyszerformulálási munka, amely elsősorban a gyógyszer összetételének, gyártásának optimálása révén ér el eredményeket. Egy új eljárás vagy új segédanyag alkalmazásával nemcsak új vagy kedvezőbben biohasználható gyógyszerformát állíthatunk elő, de arra is van példa, hogy ugyanannak a hatóanyagnak új indikációs területet is biztosíthatunk. A fogalomkört, interdiszciplináris jellegéből adódóan, nehéz teljesen pontosan körülhatárolni, éppen ezért a könyv összeállításánál bizonyos fokig önkényesen jártam el. Részleteiben, ill. összefüggéseiben az alapelvek egységesítésén túlmenően a gyógyszerstabilitás, a gyógyszer-kompatibilitás és a biofarmácia perepét igyekeztem bemutatni, a gyógyszerformulálás szemszögéből, kapcsolódva a hazai gyógyszertechnológia tankönyvek anyagához.