Gyógyszertan [antikvár]

I. FEJEZET ÁLTALÁNOS GYÓGYSZERTAN 1. A gyógyszertan tárgya és fejlődésének rövid története Gyógyszertan (farmakológia) legtágabb értelemben minden gyógyszerként használt anyag származásával, előállításával, kiszolgáltatásával, a gyógyszerek fizikai és kémiai tulajdonságaival, az egészséges és beteg szervezetre, illetve annak részeire kifejtett gyógyító és toxikus hatásával, a hatás módjával, továbbá a gyógyszerként használt kémiai anyagok szervezeten belüli sorsával foglalkozó tudomány. A gyógyszertan magába foglalja a gyógynövények leírásával foglalkozó gyógyszer-ismeretet, a gyógyszerek elkészítésének módjával foglalkozó gyógyszerészetet, a szervezeten belüli sorsukkal és hatásukkal foglalkozó gyógyszerhatástant és a különféle kémiai anyagok mérgező (toxikus) hatásával foglalkozó méregtant. Könyvünkben az orvosi gyakorlat számára fontos, a betegségek gyógykezelésében ez idő szerint alkalmazott gyógyszerek legfontosabb tulajdonságaival, hatásmódjával és adagolásával foglalkozunk. A gyógyszeres gyógyítás valószínűleg a történelem előtti korban is ismeretes volt. Feltételezhető, hogy az állat- és növényvilágból származó anyagok egy részének gyógyító hatásával tapasztalati úton már az ősember megismerkedett. A gyógyítást a legprimitívebb, ősközösségben élő törzseknél varázslók, majd a későbbi kultúráknál az egyre inkább elkülönülő papi kaszt végezte. Az időszámítás előtti kultúrnépek papjai igen értékes állat-, növény- és ásványvilágból származó gyógyszerekkel rendelkeztek. Az egyiptomiak különösen sok gyógyszert ismertek. A múmiák konzerválási eljárásai még mai szemmel nézve is bámulatosak. A nagy ókori orvosok, így Hippokratész és iskolája, már mintegy 280 gyógyszerrel, Qalenus már jóval több mint ezerrel rendelkezett. Mindazonáltal egészen a XIX. század második feléig gyógyszertanról mint tudományról alig beszélhetünk. A gyógyszerek ismerete évszázadok során felhalmozódott — leginkább véletlenszerű felismeréseken alapuló — tapasztalatokon nyugodott. Ilyen úton csak lassú fejlődésről lehet szó. A gyógyszertan igazi fejlődése elválaszthatatlan a kísérletes élettan és kórtan nagy eredményeitől. Az elméleti orvostudomány hatalmas felvirágzása a XIX. század második felében a gyógyszeres gyógyítást is új alapokra fektette. Az a törekvés, hogy kísérletes úton feltárják a betegségek okait és a szervezetben előidézett változásokat, természetesen a kísérletes gyógyszertan fejlődését is megindította. Nyilvánvaló, hogy ha a kutató orvosok előtt egy-egy betegség sajátos, szervezeten belüli következményei világossá váltak, akkor ennek ismeretében tudatosan fogtak hozzá az ilyen elváltozásokat gyógyító szerek kereséséhez. Ez a kutatás kísérleteken alapult. Ha például felismerik, hogy a szívizom gyengesége milyen súlyos láncolatát indíthatja meg a kórfolyamatoknak, akkor nem véletlenszerű többé a szívelégtelenségre ható gyógyszerek kutatása. Tudatosan keressük már azokat az anyagokat, amelyek a szívizom munkáját alkalmas állatkísérletekben megfelelő módon és mértékben fokozni tudják. Természetesen nem mindig alkalmazhatók az állatkísérletekben észleltek az emberi terápiában, ez a kísérletes út mégis alapvető jelentőségű, ezt a gyógyszertan állatkísérleteken alapuló rohamos fejlődése bizonyítja.