Pszichofarmakológia [antikvár]

1. Általános farmakológia Gyógyszer általában véve olyan anyag, melyet a szervezet működési zavarainak elhárítása, megelőzése, a működés javítása, a működések összhangjának helyreállítása végett alkalmaznak. Szolgálhatnak gyógyszerként a test saját építőanyagai is (hormonok, vitaminok, ásványi sók stb.) olyan mennyiségben, melyek a szervezetben nem fordulnak elő. Ezen anyagok hatásaival, hatásmechanizmusával, anyagcseréjével, eloszlásával és eliminációjával foglalkozik a gyógyszertan (farmakológia). A méreg olyan anyag, mely összetételénél és/vagy szervezetbe jutott mennyiségénél fogva káros. A mérgek a méregtan (toxikológia) tárgyai. A gyógyszerek a sejtek, szervek, szervrendszerek működését módosítják, alkalomadtán megszabadítják a szervezetet kórokozó mikroorganizmusoktól, új működéseket azonban nem teremtenek, csupán a meglevőket befolyásolj ák. A gyógyszerek hatása érvényesülhet közvetlenül a befolyásolt szerveken, sejteken, vagy közvetve e szervek által befolyásolt más szerveken is. így pl. egy szívre ható szer hatása kiterjed az egész keringési rendszerre, vagy egy hipofízisre ható szer a belső elválasztású szervek nagyobb csoportját is befolyásolhatja. A pszichofarmakológia azon szerekkel foglalkozik, melyek az idegrendszerre, s ezen keresztül a pszichére hatnak (pszichotróp anyagok). Vizsgálja egyrészt azokat a vegyületeket, melyek az idegi működés és a magatartás betegségei gyógyításában hatékonyak, másrészt segítséget nyújtanak az idegi és pszichés működések, a magatartás idegi mechanizmusának felderítéséhez. A pszichofarmakológia tárgyát képezik azok a kábítószerek és élvezeti szerek is, melyek mértéktelen fogyasztása a testi és lelki egészséget veszélyezteti; tárgyalja azok hatásmechanizmusát, következményeik gyógyítását és a tőlük való megszabadulás módjait is. A pszichofarmakológia fontos témája a gyógyszerek megkötésében szerepet játszó biológiai struktúrák, receptorok és sejten belüli hírvivő rendszerek felderítése is. A gyógyszer beadása vagy felvétele után a szervezetben szétoszlik, elkeveredik a testnedvekkel és megkötődik támadáspontjain, kifejti hatását és rendszerint disszociál. A vér útján elszállítódik a májba, vesébe ott méregtelenítő hatásoknak esik áldozatul és metabolitok formájában kiválasztódik. A gyógyszerhatás folyamata tehát a következő mozzanatokból tevődik össze: adagolás, felszívódás, a testben történő eloszlás, megkötődés, a hatás kifejtése, disszociáció, inaktiváció és kiválasztás. E lépéseket foglalja össze az 1.1. ábra. A gyógyszerbevitel módjai: intravénás (i.v.), intramuszkuláris (i.m.), szubkután (s.c.), intraperitoneális (hasűrbe i.p.), perorális (p.o.), inhalációs, intrathecalis (li-quorba), és lokális adagolás. Speciális, kisérleti eljárás az intracranialis, intra-ce-rebroventricularis és intraciszternális bevitel. Intravénás injekció biztosítja a leggyorsabb és legközvetlenebb hatást, mert a vér a gyógyszert azonnal a támadáspontjához szállítja. Ilymódon elkerülhető, a gyomor-