Az elmebetegségek és a kapcsolatos idegbetegségek kórtana [antikvár]

E könyvecske talán az első kisérlet annak igazolására, hogy a psychiatria a neourologiával és viszont szorosan függ össze. Ennek az összefüggésének volt hirdetője egyetemünkön a psychiatria első tanára, Laufenauer Károly, volt főnököm, aki hazánkban nem csupán a klinikai psychiatria megalapítója, hanem a neurologia kiváló művelője és az ép és kóros agyanatomia avatott gondozója volt. Hogy a magyar psychiatria, neurologia és agyanatomia manapság a külföldön is tényező, abban Laufenauer Károlynak vitathatatlan része van és ez indít engem arra, hogy halála után 25 évvel érdemdús emlékét felidézzem. Elsősorban orvostanhallgatóknak szántam ezt a könyvet, melyet azonban esetenként a gyakorló orvos is igénybe vehet. Tartalmazza az elmebetegségeken kívül az ezekkel kapcsolatos idegbetegségeket is, tehát nem öleli fel az egész idegkórtant. A jelenleg érvényes tanulmányi rend szerint a tanár köteles elmekórtant előadni, aki tudományának mai állására való tekintettel nem mellőzheti az elmebetegségekkel kapcsolatos idegbántalmak tárgyalását. Meggyőződésem, hogy az elmekórtan tanára egyoldalú, hézagos munkát végez, midőn a szigorúan vett elmekórtan anyagára szorítkozik, viszont nem terjeszkedhetik ki a teljes idegkórtanra, hiszen erre az előírt kötelező egy félév nem is elégséges. Az általam összefoglalt anyagból hiányzik nem csupán a környéki és sympathicus idegbajok rendszeres tárgyalása, hanem egynémely központi, főképen gerincvelői betegség is. Talán a távolabbi jövő meghozza a kötelező idegkórtani félévet is; ennek hiányában meg kellett elégednem a psychiatriával kapcsolatos neuropathologia anyagával.