Az idegrendszer betegségei [antikvár]

Egészen jó tudományos könyveket lehet írni s azokból nagyon sok szép és okos dolgot lehet tanulni anélkül, hogy az olvasónak törődnie kéne azzal, aki irta őket. Valami szép méltóság is van abban, ahogyan a nagy igazságok mögött eltűnik szerény kis szolgájuk a nagy tudományu férfiu, ahogyan személytelenül jelenik meg a tudás. Aki a maga kutatásait ismerteti, az néha nem kerülheti el az első személyt, de még ezzel együtt is könnyen maradhat a maga személyében ismeretlenül, ugy, hogy az olvasójának még a kíváncsiságát sem ingerli: ki lehet az, fiatal-e vagy öreg, kedves-e vagy rideg, legényember-e vagy családapa, hol lakik, mit csinál, mivel mulat, mit eszik-iszik, aki mindezeket gondolta és fölfedezte ?... Akármilyen ember a maga dolgában, a tudomány szószekén talárban és parókában jelenhetik meg a tudós s ha ügyes rendező, még a világítást is ugy intézheti, hogy csak a tábla legyen világos, amire rajzol, őneki magának csak a szava törjön elő a sötétből, az is nyugodtan, szárazan, emberi gyöngeségek mellékhangjai nélkül...