Előadások az idegélet világából [antikvár]

A csillagászok nem szeretik, ha erősen nagyító refraktoraikba belé néz a laikus, mert rendszerint kevesebbet lát, csak összezavarodik és sokkal többet okul, ha a közönséges távcsővel, kis nagyítással nézi a távoli csiilagzatot. Így vagyunk az idegességgel is. Több éven át hevertek e népszerű előadások íróasztalom fiókjában, míg arra határoztam el magamat, hogy összegyűjtve a nyilvánosság elé lépjek velők. Az első hat előadást 1894-ben a Természettudományi Társulat népszerű estélyein tartottam, mint sorozatos előadást. A 7. és 8. előadást, bár kapcsolatos tárgyammal, más helyen mondottam. Ha a szíves olvasó azzal a czélzattal veszi kezébe e könyvecskét, hogy belőle az idegességet, mint tudományágat megtanulja, avagy az itt adott utasítások nyomán önmagát vagy esetleg más valakit gyógyítson is: hitében alaposan csalódni fog. Hogy miért van ez így, azt megmondom a Il-ik előadásban. Többre nem terjeszkedtem ki, mint a mennyit minden művelt embernek ártalom nélkül tudnia lehet és kell. Rövid népszerű egészségtan ez, melynek egyedüli tárgya az idegesség. Legkevésbbé sem kivánatos, hogy bárki, orvosi készültség hiányában, az idegesség tanulmányozásába belé mélyedjen.