Ideggyógyászati tanulmányok [antikvár]

ELŐSZÓ Ez a tanulmánykötet az ideggyógyászat néhány olyan problémájával foglalkozik, mely a Néphadsereg mindennapi gyakorlatában gyakran fordul elő. Megjelenését modern magyar nyelvű tankönyv hiánya és az tette szükségessé, hogy a katonasághoz bevonuló orvosoknak segítséget nyújtson a katonai neurológiai gyakorlathoz. Egyik alapját kívánja képezni egy későbbi katonai ideggyógyászati tankönyvnek. A tanulmányok szerzői 3—4 éve honvédorvosok és a katonai ideggyógyászati szolgálat megszervezése mellett szovjet tanulmányok felhasználásával az ideggyógyászat olyan területein kellett állást foglalniok, ahol ezekben az években végezte el a dialektikus materialista orvostudomány a tisztító munkáját. A tradícióval nem rendelkező katonai ideggyógyászattal foglalkozó orvosok, a mindennapi élet követelményei miatt, nem várhatták meg míg a polgári intézetek, egyetemi klinikák stb. ezt a munkát elvégzik. A pavlovi tanok alkalmazása a mindennapi orvosi munkában az ideggyógyászati tevékenységben sem elodázható. Színvonalas orvosi munka enélkül nem volt végezhető. Elvi és gyakorlati állásfoglalást, évtizedek egyetemi tanításának revízióját kellett vállalnunk. Mondanivalóinkat nem tekintjük befejezettnek, sőt meg-támadhatatlannak sem. A neurózis és még néhány probléma megírásánál vállalnunk kellett a magyar irodalomban az úttörő szerepét, mert csak nyilvános megvitatás során csiszolódhatnak a vélemények, alakulhat ki az egyetlen helyes állásfoglalás. Mernünk kell papírra vetni mondanivalóinkat, hogy széleskörű megvitatásra kerülhessen sor. Csak így biztosíthatjuk a magyar neurológia szabad fejlődését. A tanulmányok nem kívánnak a kizárólagos tudományos munka jellegével jelentkezni. Sok ezekben a didaktikus vonás. Amikor saját beteganyagunk patofiziológiai és klinikai kiértékelését 7