Neurológia [antikvár]

Részlet a könyvből: I. GERINCVELŐ Az ontogenezis korábbi időszakában a gerincvelő teljesen kitölti a gerinccsatornát, a fejlődés folyamán azonban a csigolyatestek nagyobb dimenzióban növekednek és a felnőttben a gerincvelő alsó végződése, a conus terminális a II. ágyékcsigolya-testének alsó pereméig ér. A lumbosacralis gyökök változatlanul a megfelelö csigolyák közötti résen át lépnek ki — így jön létre a cauda eguina, mely a conus é$ a durazsák alsó vak végződése között a gerinccsatornát tölti ki. Ezért használjuk fel általában a IV-V., vagy*V. ágyékcsigolya és I. sacralis csigolyák közötti spatiumot a lumbalpunctio elveszésére, veszély nélkül 'hatolhatunk be azonban aJII—IV. ágyékcsigolyák között is. A conus terminálisból egy keskeny köteg húzódik a durazsák vak végződéséig; ezt fílum terminale-nak nevezzük. Ennek állományát glia-sejtek képezik, idegsejteket nem tartalmaz. A conus- és filum terminale határán ectopias (nem a rendes Helyén levő) sejtcsoportokat lehet találni. Daganat keletkezése szempontjából nevezetes hely ez: itt fordulnak elő az un. cauda ependymomák. A gerincvelőt ugyanúgy borítja pia mater, mint az agyállományt. A gerincvelő két oldalán a pia és arachnoidea szabályos távközökben kis kötőszövetes nyúlványokat bocsát, melyek a durához tapadnak. Ligamentum denticulatumnak nevezik őket és feladatuk a gerincvelő függesztése a gerinccsatornában. A liquorköpenyben függeszkedő gerincvelő ezáltal még védettebb.