A nőgyógyászati diagnostika alapvonalai [antikvár]

E könyv megírásánál didaktikus szempontból célszerűnek tartottam, hogy a benne felölelt anyagot ne a különböző nőgyógyászati megbetegedések szerint csoportosítsam, hanem a szerveket és azok rendellenességeit egyenkint és külön-külön tárgyaljam, még pedig azon sorrendben, mely a rendszeres nőgyógyászati vizsgálat során úgyszólván önként adódik. Mindenkor a külső vizsgálattal kezdjük; ezt követi a belső vizsgálat, melynél az egyes szervek és szervrészek természetes sorrendjét olyképpen tartjuk be, hogy először a hüvely, majd a méh, az adnexumok és a parametriumok, végül a medence kötőszövetének (perimetrium) állapotáról tájékozódunk. A könyv fejezeteinek beosztása is megfelel tehát a vizsgálat fentvázolt menetének. Az egyes fejezeteket tisztán diagnostikus szempontból tárgyalom. Igy például a portio vaginalis uteri megbetegedéseinek külön fejezetet szenteltem, külön tárgyalom a portio és külön a cervix rákját, tekintet nélkül a ma általánosan elfogadott álláspontra, mely szerint a collum rákjának ezen két alakját csak ritkán lehet egymástól anatomiailag elkülöníteni. Összefoglaltam továbbá „A méh nagyság- és alakbeli elváltozásai" cím alatt úgy a méh jó- és rosszindulatú megbetegedéseit, mint annak fejlődési rendellenességeit, s ehhez csatoltam a méhűri terhesség diagnosisát is, minthogy az uterus mindezen elváltozása hasonló tapintási leletet adhat. A méhenkivüli terhességet ellenben diagnostikus okokból természetesen az adnexumok egyéb megbetegedéseivel együtt tárgyaltam.