Kórtan [antikvár]

ÁLTALÁNOS KÓRTAN I. A KÓRTAN TÁRGYA ÉS FEJLŐDÉSÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE A kórtan a szervezet felépítésének és működésének kóros változásaival foglalkozó tudomány, amely az elváltozások és folyamatok okait, kialakulásuk, lefolyásuk és kimenetelük törvényszerűségeit kutatja. Á legegyszerűbb egysejtű lénytől a legbonyolultabbig, az emberig, az élet alapja szakadatlan alkalmazkodás a változó környezethez. A szervezet egészének alkalmazkodása az idegrendszer irányításával valósul meg, amely a sok milliárd sejtet egységes egésszé szervezi, megteremti a kapcsolatot a külvilággal, és irányítja mindazokat az alkalmazkodási folyamatokat, amelyek révén a szervezet egyensúlyban marad a környezettel. Egészségesnek nevezzük azt a szervezetet, amely normális életfeltételek között a külvilág változásaihoz megfelelően tud alkalmazkodni, és életjelenségei semmiféle rendellenességet nem mutatnak. Az egészséges szervezetre jellemző, hogy az alkalmazkodást lehetővé tevő folyamatok csak addig és olyan mértékben zajlanak le, ameddig és amilyen mértékben azt a beható inger szükségessé teszi. Amikor a külvilági behatás megszűnik, a szervezet egyensúlya gyorsan visszaáll. Ha pl. egy egészséges ember gyorsan fölszalad az emeletre, vérkeringése jelentősen fokozódik, nő a szívverések percenkénti száma, a légzés gyorsul stb. Ezek a változások a végzett izommunkával kapcsolatosan és annak arányában lépnek fel. Amikor az erőltetett izommunka megszűnik, gyorsan megszűnnek ezek a változások is.^ A szervezet alkalmazkodási képessége különféle okok miatt megváltozhat. Érheti olyan behatás, amely alkalmazkodási képességén túlmegy és különféle változásokat indít meg, amelyek a normális működéstől eltérnek — ez a betegség. A betegség lényege a szervezet és a külső környezet közötti egyensúly zavara. A beteg szervezetben az életműködések megváltoznak, a normálistól eltérnek. A változás több irányú lehet. Vagy csökken a működés (hypofunctio), vagy fokozódik (hyperfunctio), vagy minőségileg rendellenes formában (dysfunctio) jelentkezik. A betegség sokszor csak a működés zavarában nyilvánul meg, anélkül hogy anatómiai vagy szövettani változásokat tudnánk kimutatni. Az ilyen betegséget funkcionális (működési) betegségnek nevezzük (functio = tevékenység, működés). Más esetben a betegség szemmel látható, vagy mikroszkóppal kimutatható elváltozásokkal jár. Ez az organikus (szervi) betegség. A funkcionális betegség nem jelenti azt, hogy a szervezetben nincs líóros szerkezeti elváltozás, csak annyit jelent, hogy a kóros elváltozást nem tudjuk sem szabad szemmel, sem mikroszkóposán kimutatni. Ez tehát a sejtek anyagcsere-folyamatainak olyan zavara, amely az ez idő szerint rendelkezésre álló módszerekkel nem mutatható ki. Minden kóros folyamat kóros elváltozásokat okoz a szervezetben, akár ki tudjuk