Közegészségtan [antikvár]

A XX. század második felében a prevenció a többszintű egészségügyi ellátás alapelvévé vált. Ennek az alapelvnek az eddiginél még hatékonyabb érvényesüléséhez valamennyi szakirányú képzésben résztvevő hallgató eredményes közreműködése szükséges. Szerzőtársaimmal arra törekedtünk, hogy az Egészségtudományi Kar graduális képzésében résztvevő hallgatók kezébe olyan könyv kerüljön, mely a tudományok gyors fejlődését követő, és a tantervek által támasztott követelmények igényeit is képes legyen kielégíteni. Az elmúlt évtized jelentős társadalmi és gazdasági változásainak következményeként, új törvényi szabályozások láttak napvilágot, mint például: az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról, a Környezet és Munkavédelemről valamint az Egészségügyről szólók, melyek a társadalom minden polgára számára más célokat, követelményeket és feladatokat határoznak meg. A törvényeknek és végrehajtási rendeleteiknek tartalmi változásait nemcsak a hazánkban bekövetkezett rendszerváltozás, hanem a nemzetközi fejlődés kényszerítette ki. Valamennyi jogszabály célként fogalmazza meg a lakosság egészségi állapotának javítását, amely a társadalmi fejlődés elengedhetetlen feltétele. A környezetnek az emberi egészséget befolyásoló hatását igen régóta ismerjük. Az ember a folyamatosan növekvő szükségleteinek kielégítése érdekében, fokozatosan megváltoztatja a természetes és az épített környezetét, ezek a változások visszahatnak az ott élőkre, utódaikra, azok egészségét, életminőségét befolyásolják. A környezeti kockázati tényezőkről minél szélesebb ismeretanyaggal rendelkezünk, annál hatékonyabb eszköztár felhasználásával leszünk képesek azokat feltárni, és a megelőzés legmegfelelőbb módozatait kiválasztani és alkalmazni. A közegészségtan tudomány területeinek tehát alapvető feladata a környezeti kockázatok minimalizálása, elfogadható szintre való csökkentése. Ezen követelmények érvényesülését csak jól szervezett szakmai szolgálatok biztosíthatják, de az eredményes megvalósulásukhoz valamennyiük - diplomás ápoló, dietetikus, gyógytornász, mentőtiszt, védőnő - aktív, szakmai közreműködése nélkülözhetetlen. A közegészségtan oktatás célja a főiskolai képzésben, hogy ráirányítsa a figyelmet a megelőző munka fontosságára és tényszerű ismereteket adjon a napi feladatok megoldásához. A jegyzetben öt szerző egy-egy önálló fejezete található.