Lépésről lépésre [antikvár]

Előzéklapján ajándékozási bejegyzés.
Nővéremet, Zsuzsit 9 évesen operálták agydaganata miatt. Négy évvel később még három műtéten esett át a betegség kiújulása miatt. Bár ezek az orvosi beavatkozások sikeresek voltak, mégsem tudták Zsuzsi teljes egészségét visszaadni. Panaszkodni mégsem hallottam soha, csak csöndes vágyódását éreztem. Szeretett volna olyan lenni, ugyanúgy jönni-menni, mint mi, egészséges testvérei. Ez a kis könyv ezen öt év eseményének leírásán túl vallomás arról, hogyan ismeri fel „lépésről lépésre” Isten elgondolását saját sorsáról, önmagáról az, akinek az élete egészen kicsi korától másképpen alakult, mint ahogy szerette volna. Számunkra, akik apró-cseprő dolgaink miatt gyakran alkudozunk, perlekedünk Istennel, váljék ez az írás ösztönző példává, hogy valódi életünket felvállaljuk, s a ránk mért keresztet hordozzuk. Budapest, 2000. S. Kati // Tisztelt Olvasó! Egy különleges füzetet tart a kezében, annak ellenére, hogy az előjelek nem túl sok újdonsággal kecsegtetnek. Megint egy keresztény tanúságtétel az emberi szenvedésről, ami szörnyű - különösen, ha gyermekről, fiatalemberről van szó - és majd a végén ott a megállapítás, hogy mindez a javára vált, így teljesedett ki az embersége, megtalálta élete értelmét, ajándéknak tekinti az egészet stb. "Az ilyennel tele a padlás!" - hangzik a lelkileg fáradt válasz. Valóban ez a füzet elsődlegesen az emberi szenvedésről szól, a gyógyító üzem okozta egyéni kínokról, gyötrelmekről vagy éppen egy semmitmondónak tűnő kedves szó üdítő, erőt adó mivoltáról. A nagyon tömör és ugyanakkor roppant képszerű mondatok, idézetek bemutatják a család, a rokonság kulcsszereplőit, egy-egy beteget, vagy éppen hitoktatót. Ami viszont igazán érdekes benne az a "főhős" hitének kibontakozása, ahogy a boldog, színes gyermekkorból kinőve, a betegséggel párhuzamosan érett felnőtté válik. A szövegből úgy tűnik, hogy ez a hit egy szemérmes, tépelődő, még megnyugvásra váró hit, de az irodalmi idézetek választása megvilágítja a mélységeket. A saját vers a szöveg végén méltó az idézetekhez és úgy teljesíti be az írást, hogy távlatokat ad, utat és célt mutat nemcsak magának, hanem nekünk, olvasóinak is. A történet - évekkel ezelőtt - már megjelent nyomtatásban, de azok a példányok valahogy nem kerültek be a köztudatba. Talán most ez a füzet több sikert ér el.