Magyar orvosi emlékek I-V. (reprint, 3 kötetben) [antikvár]

Papírdoboza hiányzik. Gerincek és a táblák élei és sarkai néhol kopottasak, lapélek néhol elszíneződtek. Az első és utolsó kötet gerincének felső éle beszakadt. Az első kötet hátsó táblájának alsó sarka kissé sérült.
Eredeti kiadása: Budapest : Eggenberger, 1929-1940. Eredetileg "A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat könyvtára" c. sorozatban jelent meg. Az I-II. kötet kiadási éve 1997 (2. reprint kiadás), III. és IV-V. kötet 1995-ös. Előszó részlet: Negyedéves medikus koromban kezdtem érdeklődni a magyar orvosok múltja iránt s azóta, rövidebb-hosszabb megszakításokkal, szótalan munkával gyüjtögetem a rájuk vonatkozó adatokat. Átnéztem, jóformán lapról-lapra, majdnem az egész hatalmas magyar történelmi irodalmat, de sokat kutattam hozzáférhető levéltárainkban is; volt olyan év, hogy csak az Országos Levéltárban nyolc hónapot töltöttem, nap-nap után dolgozva, kutatva. Kutatás volt a célom, nem pedig másolás. Bizonysága ennek a sok jegyzet és utalás, mely e könyvben - a folyamatosság hátrányára, de a pontosság érdekében - található. Magyar orvostörténelmi adataim száma ma már sok ezerre rúg s ha kétszer annyi életem volna, akkor se tudnám azokat feldolgozni. Ez adatok túlnyomó része az 1750 előtti időkre vonatkozik. Mikor én ezeket az adatokat gyüjtögetni kezdtem, akkor még a régi magyar orvosokról édeskeveset tudtunk, - jóformán semmit. Biografiák bőven akadtak Weszprémi nagyszerű munkájában, újabb hatósági (jóformán csupa helytartótanácsi) rendeletek Linzbauernek bámulatos szorgalommal készült hét kötetes gyüjteményében: de ezek arról, hogy milyen volt a mi régi orvosaink mindennapi élete, gyakorlata, egyetemi pályafutása, a magyar társadalomban való elhelyezkedése, milyen volt az egész milieu: nem nyujtottak kellő felvilágosítást. Demkó munkája, mely különben sem sokkal több, mint Weszprémi és Linzbauer kivonatolása egy kevés Haeserrel felhígítva, még akkor csak előkészületben volt. Közben Magyarország külső és belső ellenségei szorgalmasan emlegették azt a bizonyos magyar ugart, mely csak azóta kezd egyetmást produkálni, mióta ők is megtermékenyítik, annak előtte pedig nem termett rajta se fű, se fa, csak királydinnye és koldustetű. Ezek a gonosz célzatú ráfogások hatalmasan ösztönöztek arra, hogy szerény erőmmel tovább kutassam a régi magyar orvosok kultúrtörténetébe vágó emlékeket, annál inkább, mert meg voltam győződve, hogy ezek a rágalmak csakis azért élhetnek tovább, mert mi magyarok sohasem törődtünk valami sokat a multunkkal s régi kulturánk sok-sok emléke ma is ott hever, feldolgozatlanul, a levéltárak iratkötegeiben, a nem publikált magánlevelek sokaságában, művészettörténeti reliquiákban stb.