Napfogyatkozás [antikvár]

A napló betegségem hiteles története, ami elsősorban azért született meg, hogy mintegy öngyógyító elfoglaltsággal kiadjam magamból a keserű emlékeket, és végre túl tudjak lépni a szomorú, testi és lelki szenvedésekkel teli közelmúlton. De valójában azért is írtam meg, hogy mások számára tanulságul szolgáljon, mintát kínáljon, reményt adjon. Az egészségeseknek azért adnám a kezébe, mert eredendően mindannyian reménykedünk, hogy minket nem kísérthet meg a végzet, de bizony bárki kerülhet válságos helyzetbe, mert a Sors kiszámíthatatlan. A betegeknek, a gyógyulni vágyóknak pedig azért ajánlom a figyelmébe, hogy vigaszt nyújtson az őrlődő napokban és erőt adjon a betegség legyőzéséhez. Egy Balaton-parti kisvárosban Keszthelyen élek, óvodapedagógusként dolgozom. A válásom után egyedül neveltem fel két fiamat, akik ma már mindketten nagykorúak, többé-kevésbé a saját életüket élik. Nem mondhatom, hogy problémamentes és túl könnyű lett volna az életem, de hát kié az? A megpróbáltatások átélése után, utólag visszatekintve azonban mégis gyönyörű, nyugodt és boldog volt, egészen addig a napig, amíg ki nem derült, hogy rákos daganat van a testemben. Hogy mi történt velem ezután? Mit éreztem? Hogyan küzdöttem az életemért? Miként sikerült meggyógyulnom? Erről szól ez a napló, amelynek szereplői valamennyien valóságos személyek, a családom, barátaim, kollégáim, orvosaim és mindazok, akikkel a betegségem során kapcsolatba kerültem, és akik segítőimmé, az életem részeivé váltak.