Bővebb ismertető
A magyar társadalomban négy évtized alatt végbement alapvető változások hatását mindnyájan, az élet minden területén érezzük. Az új, szocialista társadalmi rend kialakulása, az ipar és a mezőgazdaság fejlődése, a városiasodás és az ezzel együtt járó, tömeges lakóhely-változtatás, a nők munkába állása, az iskolázottság terjedése, a műveltségi színvonal emelkedése, a fiatalság helyzetének és szerepének változása döntő módon hozzájárult ahhoz, hogy a még tíz-húsz éve is érvényesnek tartott, életünket szabályozó normák egy része kérdésessé, bizonytalanná vált.
Az átalakuló társadalom új követelményei a magánélet szféráját is érintik. Új, közösségi ember van kialakulóban, akinek az egyéni és társadalmi érdekek tudatos összeegyeztetésével kell a közösség iránti kötelezettségeit teljesíteni s egyúttal saját boldogságát, egyénisége teljes kibontakoztatását megvalósítania. Az átalakulás lassú, fokozatos. Az új körülményekhez való alkalmazkodást nehezíti, hogy a régi normák egy része még nem tűnt el: egymás mellett élnek az új jelenségek és a régi maradványok.
A családok élete is átalakult. Változott a család szerkezete, változtak funkciói, módosult belső élete, módosultak a család és a társadalom kapcsolatai. A családok egy része sikeresen alkalmazkodott az új helyzethez: meg tudta változtatni életét anélkül, hogy alapvető feladatai csorbát szenvedtek volna. Sajnos, sok olyan család is van, amelyik képtelen a belső megújulásra. Ezek sok-sok nehézséggel küszködve sem tudják a társadalom legkisebb közösségére háruló feladatokat teljesíteni. Alig vállalnak gyermekeket, nem képesek őket eredményesen felnevelni, a megoldatlan problémák miatt a család nemegyszer szét is hullik.