Adapto ergo sum [antikvár]

Bevezetés. Teljes bizonyossággal állithatom, hogy nem én vagyok az egyetlen ember a világon, aki elgondolkodott René Descartes (1596 - 1650) híressé vált mondásán: Gondolkodom, tehát vagyok. Ez mai nyelvre fordítva talán úgy is igaz: „alkalmazkodom", tehát vagyok. De ha vagyok! Akkor valahogyan lennem kellett! A semmiből nem keletkezhettem, mert a semmiből nem lesz semmi! A tudósok megállapítása szerint a Földön keletkezett élet „földi" anyagokból áll. Még a Biblia is úgy kezdi: „porból lettél " Az anyagi világ kutatói hosszú, türelmes munkával kikutatták, megismerték az anyagi világ összetevőit. Kiderült, hogy a Földön 109 féle elem (anyag) létezik: hidrogén, oxigén, nátrium, kálium, kalcium, kén, vas, réz, ólom, stb. Ezek az elemek kivétel nélkül különböző rendszámú atommagokból és körülötte különböző pályákon keringő elektronokból állnak. Az egyes elemek atomjai pozitív elektromos töltésű protonokból és semleges neutronokból állnak, míg a mag körüli pályákon helyezkednek el a negatív elektromos töltésű elektronok. A pozitív és negatív töltéssel rendelkező részecskék száma megegyezik. Dmitrij Ivanovics Mengyelejev volt az, aki (1869-ben) a fentiek alapján sorba állította az elemeket, s ezzel megalkotta az elemek periodusos rendszerét. Aztán kiderült az is, hogy ez a 109 féle elem - elektromos töltéssel rendelkezvén - képes arra, hogy bizonyos szabályok szerint egymással összekapcsolódjon. Ez pedig egy roppant érdekes, sőt izgalmas jelenség, mert a 109 féle elem szinte megszámlálhatatlan variációban képes összekapcsolódni; új és egyre újabb tulajdonságú anyagokat létrehozni. Az összekapcsolódás után az elemek elveszítik korábbi jellemző tulajdonságaikat, s egy teljesen új tulajdonságú anyag jön létre. Nézzük például amikor két hidrogén és egy oxigén atom kapcsolódik össze, akkor víz (H,0) keletkezik. A víz már nem mutatja sem az oxigén, sem a hidrogén tulajdonságait, hanem egy teljesen más/új tulajdonságot látunk: a vizét. Ugyanígy, ha egy szénatom és egy oxigénatom kapcsolódik össze, akkor CO, azaz szénmonoxid keletkezik, mely sem a szénnek, sem az oxigénnek a tulajdonságait nem mutatja, hanem csak a szénmonoxidra jellemző tulajdonságokkal rendelkezik. Előfordul, hogy ehhez a szénmonoxidhoz még egy oxigén kapcsolódik, akkor széndioxid (CO,) keletkezik. Ennek már megint teljesen új és más tulajdonságai vannak; sem az oxigénnek, sem a szénnek, sem a szénmonoxidnak a tulajdonságait nem mutatja, hanem csak az önmagára, a széndioxidra jellemző tulajdonságok észlelhetők. Egyébként a szén abból a szempontból is kitüntetett, hogy hajlamos hosszú-hosszú láncokká összekapcsolódni, míg az egyéb elemek, vagy elemcsoportok csak mintegy oldalláncként csatlakoznak hozzá. Az ilyen vegyületeknek kitüntetett szerepük van, mert ezek a szénalapú vegyületek képezik az élő szervezetek felépítő anyagát. Megkülönböztetésül ezeket az egyszerűbb szervetlen anyagoktól szerves vegyületeknek nevezzük. Ezért különül el a vele foglalkozó tudomány a kémia is szervetlen és szerves részre. Ma már mindkettőnek kiterjedt és széles körben alkalmazott tudománya van. Minket elsősorban az élő (szerves) anyag keletkezése érdekel, de a többivel is kell foglalkoznunk, mert az élőlények, az élővilág energetikája, sőt fennmaradása, léte szempontjából döntő fontossággal bimak. Az élet eredetét, kezdetét kutató tudósok az élet elsőszámú feltételét mégsem a szerves vegyületekben látják, hanem abban, hogy az adott helyen víz és légkör - azaz oxigén legyen. Véleményük szerint olyan egyszerű vegyületek, mint az ammónia (NHj) és a metán (CH^) UV sugárzásra, vagy elektromos szikrára (villámcsapás) könnyen egyesülnek széndioxiddal és vízzel. A nap bocsát ki UV. sugarakat (ettől barnul le a bőrünk) és villámcsapás is már lehetséges