Egészségpszichológiai szöveggyűjtemény [antikvár]

Az egészségtudományok formálódási folyamatában az egészségmegőrzés terén is paradigmaváltás tanúi vagyunk. Az egészségnevelés, az egészségmegőrzés is új tartalmat kapott, jelenti az egészségkultúra emelését, az egészségre, annak megőrzésére és visszaszerzésére irányuló tevékenységet, a primer, a szekunder, a tercier prevenciót, a személyiségformálást, olyan tulajdonságok kifejlesztését, amelyek hozzásegítenek a tudás hasznosításához. Ez magyarázza az egészségnevelés, egészségmegőrzés multidiszciplináris, multifaktoriális jellegét. Tartalma is szélesebb körűvé vált, mennyiségileg és minőségileg is megváltozott. Az egészségnevelés egy önálló disciplína, amely az egészségtudományok rendszerében foglal helyet. Mindezek alapján az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint a korszerű egészségnevelés olyan, változatos kommunikációs formákat használó, tudatosan létrehozott tanulási lehetőségek összessége, amely az egészséggel kapcsolatos ismereteket, tudást és életkészségeket az egyén és a környezetében élők egészségének előmozdítása érdekében bővíti. Az egészségnevelés tudományelméleti szempontból történelmi kategória, amely a történelem folyamán a kor gazdasági, társadalmi viszonyainak megfelelően változott, fejlődött. Mióta ember él a földön az élet védelmére, az egészség megvédésére, azóta találhatunk nyomokat. Több nagy gondolkodó (Platón, Arisztotelész, Comenius, Rousseau), egészségnevelő munkásságának köszönhető, hogy a babona, kuruzslás helyét egyre inkább az intézményesített egészségnevelés foglalja el. Az egészségnevelés tartalmának egyben használatának Magyarországon is hosszú múltja van. Az egészségügyi ismeretek terjesztésének a XVI-XVII. századig visszamenőleg találhatók jelentős magyar nyelvű írásos dokumentumai. Az első magyar nyelvű könyv, amely népszerű formában egészségi-életmódi ismereteket tartalmaz Apáczay Csere János Magyar Encyclopaedia c. műve. Pápai Páriz Ferenc a nagyenyedi kollégium kiváló tanára Pax Corporis c. munkájában az egészséges életmódra vonatkozó tanácsait írja le. A XVII. századtól kezdve további magyar nyelvű egészségi ismereteket tartalmazó könyvek jelennek meg, nemcsak pedagógusok, hanem orvosok tollából is. Fodor József, Markusovszky Lajos munkásságával a XIX. század második felében „az egészségügyi népnevelés" új korszaka kezdődik. Mindketten kiemelkedő szerepet játszottak a magyar közegészségügy, az iskolai „egészség-oktatás", az egészségügyi ismeretterjesztés széles körű megvalósításában.