Hoppá, jön a baba! [antikvár]

ELÖLJÁRÓBAN Következzék a könyv első és egyetlen légzőgyakorlata: Nem vagyok tökéletes anya (mélyen beszívjuk a levegőt). Sőt egyetlen tökéletes anyát sem ismerek (még egyszer), és nagy valószínűséggel te sem leszel hibátlan (és kifújjuk). Hiába követünk el mindent, hogy nagyszerű emberek, jó háziasszonyok és feszes fenekű csajok legyünk, egyszerű, gyarló nők vagyunk, és ilyen-olyan mértékben mindnyájunkban megtalálhatóak a „rossz anyaság" jellemzői. Hála az égnek, különben minden olyan förtelmesen unalmas lenne, és nem lenne min nyavalyognunk. Villámgyorsan csöppentem bele az anyaságba: miközben az egyetemi évfolyamtársaim józanabbik fele rögtön valami fantasztikusan izgalmas karrierbe kezdett, hogy pénzt szerezzen, én a „fogalmam sincs, mit csináljak veled" kukába dobtam a mérnöki diplomámat, megkértem a nagy „Ö" kezét (hála az égnek, igent mondott), egy év múlva pedig, a magam kemény huszonhárom évével, már a kismamaruhák között találtam magam. Khm. És ekkor kezdődtek a bajok: a száraz, anyukás stílusú gyereknevelési könyvek kivétel nélkül azt sulykolták belém, hogy ronda, gusztustalan, hájas tehén vagyok, aki egész hátralévő életét a kosz, a lesajnáló pillantások és a trutymó jegyében kénytelen leélni. Az általam olvasott könyvek azt állították, hogy formátlan, foltos ruhákban fogok járni, és a hányásról meg a kakiról fogok sztorizgatni a többi hájas tehénnel. Az agyamat egy feltörhetetlen ládába zárják, amelyhez csak huszonvalahány év múlva kapom meg a kulcsot. Segítség! Mit tettem? Hol vannak a szép, vicces, tetszetős gyereknevelési könyvek, amelyek a hibáim, gondjaim és a cipőmániám ellenére sem lehetetlenül tökéletes anyaként, hanem gondolkodó nőként kezelnek? Miért nem találok egy elegáns könyvet a gyereknevelésről, amit munkába menet nem kell az In Style magazin mögé rejtenem, és ami arról szól, hogyan fog megváltozni az életem az elkövetkező egy évben?