Kémcsövek titkai [antikvár]

Tétován A szakrendelő folyosója zsúfolt. Ülünk vagy harmincan, és állnak legalább húszan. Levegőtlenség, tömeg, izgatott, egymást figyelő tekintetek. Odébb, a laboratórium ajtajától távolabb, négy nő beszélget, kezükben leletek. Próbálják elemezgetni, hasonlítgatják az értékeket, nézik a számok mellett lévő jeleket, a normál tartományokat. És akkor, amikor a fehérvérsejtek optimális számán már-már összevesznek, hozzájuk lép egy mosolygó fehérköpenyes. Megáll, üdvözli valamennyit, majd kedvesen azt mondja: "A lelet a beteg, a páciens tulajdona! De az értékelés, a következtetések levonása, az összefüggések észrevétele és a gyógyítás, a mi feladatunk. Az orvosoké." És továbblép, be egy ajtón, melyen az a felirat áll: "Belgyógyászat". Amikor a Szent László Kórházban dr. Fey Erzsébetet, a laboratórium vezető főorvosát arra kértem, segítsen elkészíteni önnek, kedves Olvasó, egy laborlelet-elemző kisfüzetet, a jobb tájékozódás érdekében, elmosolyodott. "Ezt több tucat könyv tartalmazza, és három évig tanítják csak az asszisztenciának" - mondta, és segített, hogy most átnyújthassuk a legszükségesebb ismereteket.