Ki őrzi az egészségé/et? [antikvár]

Több mint 100 évvel ezelőtt az akkor készülő Pallas Lexikon felkérte Fodor Józsefet, a magyar közegészségügy megalapítóját, hogy írjon néhány cikket a készülő kötetekbe egészségügy, közegészségügy - és hogy az akkori szókifejezéssel éljünk - közegészségügy-tan címmel. Máig is meglepő, hogy ez a több mint 100 évvel ezelőtt készülő lexikon az egészségügy feladatát a testi és lelki egészség javításában látta és kifejtette, hogy ehhez a gyermekkorban elkezdődő felvilágosító munka és a társadalom közös munkája együttesen szükséges. Íme, több mint 100 évvel ezelőtt magyar földön jelenik meg először az iskolaorvosi rendszer kiterjesztése és feladatainak bővítése az egészségtan oktatására. Fodor József, aki különben igen szerény ember volt, nem hiába mondta dicsekedve, hogy Magyarországról szállt az eszme a művelt világ felé. Halála után a magyar közegészségügy hosszú évtizedekig őrizte ezt a hagyományt, a középiskolákban egészségtant oktattak és az egyetemeken - nemcsak az orvoskaron - a közegészségtant rendszeresen előadták. Ami pedig az orvosi oktatást illeti, meggyőződésünk a korabeli tankönyvekből, mennyire kihangsúlyozták a személyi egészségtant és ezen belül az egészséges táplálkozást, a testedzést, az alkoholizmus és a dohányzás elleni küzdelmet.