Olvasmány a Batthyány Strattmann László Idősek Akadémiája Hallgatóinak [antikvár]

A magyar gerontológia méltán elismert úttörői és művelői, hazai és nemzetközi több évtizedes prezentációi és reputációi, meghatározói annak az értékrendnek, melyet az öregedés - és túlzás nélkül mondhatjuk, az öregedés titkainak kutatásai alapoztak meg, a 21-ik századi "Rendszer Tudományok" fejlesztésében. Ugyanakkor, a tapasztalások és igényes kutatások egyszerre jelentenek felismerő élményt és kényszerítő szemléletváltást, egyben eddig nem tapasztalt összegző értelmezést, hogy a rendkívüli gyorsasággal termelődő információk értelmezhetők legyenek, az Élet, az Ember és a Világmindenség összefüggéseinek megismerésében. Ebben a csaknem misztikusnak tűnő folyamatban az emberi öregedés, az "örök ifjúság" ősi vágyakozásával, a tudományos kutatások fő sodrába került, úgy is mint Rendszer Gerontológia és mint Alkalmazott Gerontológia, irányzataival és irányultságaival egyaránt. Profiljait felhasználásuk és "gero-adaptációjuk (az idősödés alkalmazkodása)" nevesítik, olyan új fogalmakkal jelölve, mint gero-nanológia( az idősödés szervezeten belüli parány folyamatai), gero-medicina (idősödés orvoslás), illetve geriátria (idősgyógyászat), geronto-pszichológia (idősödés lélektan) - és pszichiátria, szociális és kulturális gerontológia, korrektív (összehasonlító) - és transzkulturális gerontológia, valamint gero-thanatológia (az idősödő ember halálhoz való viszonya). Eddigi ismeretek alapján vázolhatok a "Rendszer Gerontológia" főbb megállapításai.