Szülészet-nőgyógyászat 1-3. [antikvár]

ELŐSZÓ Örömmel vállaltam, hogy Lampé professzor Szülészet-Nőgyó-gyászat című egyetemi tankönyve az általam írott előszóval induljon útjára. Örömmel vállaltam nemcsak azért, mert szerzőjéhez közel három évtizedes munkatársi kapcsolat emlékei, iUetve barátság szálai fűznek, hanem azért is, mert meggyőződésem, hogy ez a könyv hasznosan szolgálja majd a fejlődésünkből adódó új szükségletek és igények kielégítését. E megváltozott igények kielégítése az oktató-nevelő munka során nemcsak a tantermi előadásokban és a gyakorlati kiképzésben elengedhetetlen, hanem ennek kell eleget tenni a tudásátadás másik területén az egyetemi tankönyveknek is. A nemzetközi viszonylatban is szinte hagyományosnak mondható eddigi tankönyvekkel szemben ennek az új „segítőanyagnak" figyelembe kell venni az oktatás, megváltozott rendjét éppen úgy, mint a területi és az intézeti betegellátás jelentékeny változásait is. Más jellegű volt az oktatás amikor — 3—4 évtized távlatában — a hallgató két szemeszteren át heti hét és fél órás elméleti előadásban és félévenként egy alkalommal, 24 órás szülőszobai gyakorlatban kapta meg az előírt tudásanyagot, mint ma, amikor az orvosképzést sokkal inkább a való élet szolgálatába állították, s az elméleti, valamint a gyakorlati képzés közötti arányt alapvetően megváltoztatva, a gyakorlati képzést hangsúlyozzák. A korszerű szülészeti és nőgyógyászati egyetemi tankönyv nem hagyhatja figyelmen kívül azt a változást sem, melynek az utóbbi néhány évtizedben részesei voltunk. Az általános orvosképzést szolgáló egyetemi szülészeti oktatásban más jellegű tudásanyagot tesz az élet szükségessé, mint csak 30-^0 esztendővel ezelőtt is, amikor a terhesek közel 70%-a az otthonában szült, és a szülésnél, ha nemcsak bábaasszony volt jelen, hanem nagy ritkán orvos is, az szinte kizárólagosan általános orvos volt! Ma pedig gyakorlatilag minden szülő nő intézetben, szakorvosi felügyelettel hozza világra újszülöttjét. Más jellegű követelményeknek kell eleget tenni az oktató nevelő munkában, de a tankönyvek szemléletátadásában is ma, amikor szocialista egészségügyünk kiemelt feladata lett a prevenció. Az életbe kerülő általános orvosra hivatása megkezdésekor a megelőző orvosi tevékenységben is fontos kötelességek várnak. Ha csak a prevenció szemléletét szolgáló különböző tanácsadásokra (terhesgondozás, nővédelmi, házasság előtti, meddőségi tanácsadások) vagy egyes szülészeti és nőgyógyászati jellegű szűrővizsgálatokra gondolok, azok legnagyobb részében az általános orvosnak is részt kell venni, esetleg el is kell látni azokat. De ismernie kell pl. a genetikai tanácsadások értékességét, menetét is, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A gyógyító munka vonatkozásában az általános orvosi hivatását elkezdő orvosnak tudni kell, hogy hol a helye a szo-ciahsta egészségügy keretén belül a progresszív betegellátási rendszerben, az integrált intézeti-területi egységben. De tudni kell azt is — és erre vár segítséget a ma egyetemi tankönyvétől is —, hogy a „bajmegállapításnál" mennyire hibás volt az a szemlélet, amikor csak izoláltan, csak egyetlen szerv kóros viszonyaiban igyekeztek keresni a betegség okát, s nem gondoltak arra, hogy a környezetétől — értve benne a szociáUs miliőt is — el nem választható egységben levő szervezet minden egyes szervének, szervrendszerének élettani vagy kóros működését csak az idegrendszer által egységbe fogott szervezet egészében, környezetével való összefüggéseiben lehet vizsgálni. E szemlélet jogossága teszi szükségessé, hogy a szülészet 13