Szülészeti és nőgyógyászati gondozástan [antikvár]

1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 1. TÖRTENETI ATTEKINTES A szülészet-nőgyógyászat történetének ismerete mindenki számára fontos, akinek ez vagy ezzel kapcsolatos tevékenység az élethivatása. Széchenyi István írja: "csak a múlt megbecsülésén épülhet fel a jelen". A történeti ismeretekről tudomást nem venni annyi, mint értékes hagyományainkiól lemondani. 1.1. Őskor, ókor, középkor, Európa A történelem előtti időkben az "oivostudományt" az empíria (gyakoriatiasság) és ugyanakkor a miszticizmus jellemezték. Figurális ábrázolásokból derül ki, hogy az ősember már rendelkezett bizonyos elképzelésekkel a nemi szei-vekről. A "WIILENDORFI VENUSZ"-on jól szembetűnőek pl. a másodlagos nemi jelek (Bécs Nemzeti Múzeum). A leletet mintegy 20.000 évesnek becsülik. A mai primitív népek, társadalmak ilyen értelmű cselekvéseiből, szokásaiból még többet ismerhetünk meg e korról. A szülések lefolyása általában könnyű és szövődménymentes lehetett. A nők valószínűleg állva, ülve vagy guggolva szültek. A köldökzsinórt kezdetben valószínűleg maga az anya rágta el az állatoklioz hasonlóan. Később ezt nyilván kőszerszámmal, majd izzó vassal tették. Sok szüléssel kapcsolatos szokás, babona is ismert. A couvade pl., amikor a szülőnőt figyelembe sem veszik, az apát kezelik úgy, mintha szülne, ő jajgat és fekszi a gyermekágyat. Ismertek kultikus jellegű rituális műtétek: - a ganza az afrikai Banda törzsnél, amikor egyetlen vágással eltávolítják a hajadonok kis- és nagyajkait, valamint a clitorist, - az infibulátio, egészen fiatal lányok szeméremrését összevanják, amelyet csak férjhezmenés után nyitnak meg. Sok érdekesség származik az ókori Mezopotámiából. A.ssiirhampal, Asszíria királya óriási könyvtárat gyűjt össze, melyből kb. ezer oi-vosi jellegű kérdésekkel is foglalkozik. Ezek Sir Henry Layard 1849-es ninivei ásatásai során kerültek elő. Jelenleg a British Múzewnban találhatók. Ismert volt a terhesség időtartama, a kőmagzat, a mola terhesség. A szülésnél bábák segédkeztek, működésüket jogszabály rendezte. A szülési istenek között - akikhez fájdalmaik során az asszonyok fordul-tak -, fő szerepet játszott Istar. A susai ásatásoknál 1902-ben előkeiült és jelenleg a párizsi Louvre-ban található Hammurabi törvénykönyve (1,25 m magas, 1,50-1,90 m kerületű diorít oszlop), amely sok, a nőkre vonatkozó jogszabályt tartalmaz. Az ókori egyiptomi oi-voslás Imhotep nevéhez fűződik, aki az óbirodaloin első fáraójának, Dzsószernek volt hadvezére, főpapja, építésze, csillagásza, legfőbb orvosa i.e. 2700 táján. Később az oi-voslás istenévé avatják. Szülészeti jellegű ismeretek a Kahu-ni, Ebers, Haerts, Londoni, Torinói, Westcar és Bnigsch papyruszokon maradtak fenn. Házasság előtt szokás volt a leányok szüzhártyájának felszakítása. Ismerték a terhesség időtartamát, a szülés időpontja kiszámításának alapjául a közösülést vették. Terhességi próbát végeztek, földbe ültetett árpaszemet, búzaszemet öntöztek női vizelettel. Ha a búza csírázik jobban fiú, ha az árpa, leány lesz, ha nincs csírázás, nem terhes a nő. A bábák szülésnél azt tanácsolták az asszonyoknak, szorítsák vissza lélegzetüket és ne kiabáljanak. Fájásszünetben tilos volt nyomni. Ha egy magzat arccal jött a világra, ezt a halál biztos jelének tekintették. Az Ebers papynjszban a szülés megkönnyítésére szolgáló eljárásról is olvashatunk. Szülészeti műtétekről nem sokat tudunk, de a fennmaradt műszerek valószí-