A műtéti javalatok [antikvár]

A sebészet történetének korszakos tagozódását részben a sebészet nagy elvi kérdéseinek fokozatos megoldása, részben a szorosan vett sebészet határain túl fekvő problémák felvetődése teremtette meg. A teljes joggal „pathologia ezterna"-nak nevezett ősrégi sebészi ténykedés hatáskörét már a kórtani felfogásnak Morgagni-val megindult újjáalakítása is kibővítette. Az igazi fejlődés útját azonban csupán a fájdalomérzés kikapcsolásának és a fertőzés kiküszöbölésének lehetősége nyitotta meg. Abban azután, hogy ezzel a két fegyverével a sebészet bemerészkedhessek a test belsejében pusztító gócokhoz a localisáló kórismézés tökéletesedésének volt döntő szerepe. A sebészi technika és a belgyógyászati diagnostica összefogása egyengette a sebészet diadalátútját, melyen szinte minden nehézséggel sikerült megbirkóznia. A kés egyeduralmának vetélytársa az utóbbi évtizedek gyógyeljárásaiban támadt: a hyperaemisálás, a chemo- és bakteriotherápia, a besugárzás különböző módjai, a hőkezelés, sok véglegesen meghódítottunk vélt területről kiszorította a kést. Ezzel kapcsolatban a sebészetnek új korszaka nyílt meg, melyben a javalatok helyes felállítása lett a vezető elv, nemcsak a hivatásos sebészek, hanem a gyakorlóorvosok számára is. Ezt az igényt kívánja szolgálni Czirer László dr. kedves volt tanítványom e könyv megírásával, amikor mint sebész az összes szóbajöhető gyógyeljárások elfogulatlan tekintetbevételével állapítja meg a műtéti beavatkozások javalatait. A józan és komoly mérlegelés, mely minden sorát áthat ja, eleve kizárja a szakembernek sokszor szemére hányt egyoldalúságot s úgy reménylem, meghozza neki azt az elismerést és sikert, melyet nagy szorgalommal és komoly tudással megírt munkája méltán megérdemel.