A sebgyógyulást befolyásoló egyes biológiai és anyagcsere-tényezők [antikvár]

Igen régi tapasztalat az, hogy az ember arcán és fején a sérülések gyorsan és simán gyógyulnak, ezzel szemben a lábon, lábszáron igen gyakori az elhúzódó, renyhe sebgyógyulás. Ezt általában azzal szoktuk magyarázni, hogy az arcon, fejen a vérellátás jó, míg a lábon, a függőleges testhelyzet miatt, a vénás kiürülés akadályozott, s ezért a vérellátás rossz. Vizsgálataink elsősorban azt kívánták tisztázni, hogy ez a magyarázat helytálló-e, vagy pedig más okok is közrejátszanak abban, hogy a fejen, arcon a sebek jól gyógyulnak, lábon, lábszáron pedig rosszul. A kísérletes biológia számos adatot tárt fel, melyek azt mutatják, hogy alacsonyabbrendű állatokon bizonyos testtengelyek mentén - cranio-caudalis irányban - bizonyos reakciókban, így a regeneráció mértékében, az anyagcsere-szintben, bizonyos mérgekre, vegyi anyagokra való érzékenységben fokozatos különbségek vannak. Ezek a különbségek a regenerációs potenciál, az anyagcsereszint stb. fokozatos esésében nyilvánulnak meg a fejvégtől a farvég felé.