Adjunk esélyt magunknak [antikvár]

A 21. század emberének világában élők a kémiai anyagok alig kordába szorítható fenyegetéseinek tömegével kényszerülnek együtt élni. A szenvedélyeinkkel (élvezeti cikkeinkkel) kapcsolatos kémiai terhelések területe a lakosságot érő - sajnos elkerülhetetlen - civilizációs (környezeti, élelmezési, egészségügyi) vegyi expozíciók sorát gazdagítja, egyben a legkönnyebben kiiktatható tartománya is lehetne. A luxus-szénhidrátok, a nikotin, az alkohol, a koffein által kezdett sor a korunk adta lehetőségek birtokában a függőséggel járó szintetikus örömszerzés egyre szaporodó tagjaival bővült ki, már nem csak az emberi egészséget, de a társadalom egészségét is fenyegetve. A Magyar Honvédség először a kilencvenes években - még a sorkatonaság körében - szembesült a "katonai drogproblémával". Az első gyanújeleket követően egy egyre terebélyesedő program megvalósítása vette kezdetét az első önbevalláson alapuló drogepidemiológiai kérdőíves felmérésekkel. A kezdetben nagy idegenkedéssel fogadott előzetes eredmények végül is betöltötték a riasztócsengő szerepét. A jelenségre a honvédség vezetése időben és határozottan válaszolt. Ennek a válasznak a következménye az, hogy ma objektív, hatósági mintavétellel kiegészített, akkreditált laboratóriumi vizsgálattal hitelesen feltárt vizsgálati adatok birtokában igyekszünk ellenőrzés alatt tartani "drogügyeinket."