Egy ismeretlen történet [antikvár]

Sztálin és a csikkek Születésemet Sztálinnak, pontosabban Sztálin halálhírének köszönhetem. A családi legenda szerint amikor a rádió 1953. március 5-én bemondta az embereket a világnak ezen a fertályán megrendítő vagy ujjongással eltöltő gyászhírt, apám - aki különös módon az utóbbiakhoz tartozott - két dolgot tett. Kihúzta hatalmas, ónémet íróasztalának cigarettacsikkektől - melyeket, úgymond, rosszabb időkre gyűjtögetett - dugig teli, bűzlő felső fiókját, tartalmát pedig kiürítvén imigyen szólt: - Erre már nem lesz szükség. - Majd anyámhoz fordult, és kijelentette: - Ve-rácska, mégis csinálunk gyereket! Hiszen jobb idők jönnek, ezt már gondolatban tette hozzá. Ekkor már nyolc éve éltek együtt, és a XX. századdal egyidős apám ötvenharmadik évét taposta, így születtem, születhettem meg mintegy apai engedélyre - igaz, csak tizenhat hónappal később - 1954 nyarán. Tehát nem tartozom a nem kívánt Ratkó-gye-rekek sorába, ellentétben sok egykori osztálytársammal. Hogy apám - a régi kommunista - honnan tudta, hogy ez örömhír, az rejtély. Bár igazán csak három évvel később könnyebbült meg. Tudniillik csak 56 februárja után, a XX. kongresszust követően érezte magát fölszabadulva. Mivel ő nyugati emigráns is volt, a koncepciós pereket valóban koncepciós pereknek tudta. Ismerte Lenin Sztálin-végrendeletét, neki óriási fölszabadulás volt Hruscsov fellépése. Ötvenhat éves volt akkor, de úgy érezte, hogy most kezdődik el az élet. És egy-két dolog el is kezdődött számára. Anyám, az én zseniális, ám mégis butus anyám, aki 1953-ban huszonhat éves volt, zokogott Sztálin halálhíre hallatán. Zokogott, holott akkor ő már évek óta kizárt párttagként tengette robotos életét pedagógusként. Ami egyfelől azt mutatja, hogy apám jó tanára lehetett anyámnak, hiszen ő „nevelte" kommunistává, másfelől azt is sejteti, hogy tudása egy részét nem adta át. Maga elől is próbálta elrejteni az igazságot. Sokat tudott, és még többet sejtett „szeretett" pártjáról, amelynek illegális kommunistaként 1918-tól tagja volt egészen haláláig, csaknem hat-