Shalom, Barátaim! [antikvár]

ELŐHANG A hazatalált ember Ósújország, a modern Izrael ÁUam próféták által beígért csodálatos újjászületésének hatvanadik, ünnepi esztendejében, zsidó-magyar író lévén nem hallgathatok én sem. Nem késlekedhetek a megszólalással, hiszen immár a nyolcvanegyedik esztendőmet taposom, s 15 éve, hogy utolsó regényem megjelent, azóta csak folyóiratokban és újságokban publikáltam. Átmeneti elnémulásomnak persze mélyebb oka van. Tizennégy évvel ezelőtt összedőlt a magam építette világom. Rádöbbentem életem és sorsom nagy kudarcaira. Jobb későn, mint soha. Kisgyerekkoromtól jó akartam lenni — ötéves lurkóként, anyukám születésnapjára összeácsolt első versikém is már erről árulkodik - önmegváltási erőlködéseim előbb-utóbb mégis mindenütt zátonyra futottak. A családomnak okoztam a legtöbb fájdalmat és kínt, épp azoknak, akiket a legjobban szerettem. De a megbicsaklott életű alkoholistákért való szakmaiemberi fáradozásom sem bizonjoilt igazán eredményesnek. Sok törekvésem sajnos eltorzult, vagj' éppen visszájára fordult, akár az emberiségé a történelem során. Korábbi regényeim legfőbb fogyatékossága is ekkor lett nyilvánvaló számomra: hiába firtatom görcsösen, vajon miért ismédődnek a különféle bajok és torzulások nemzedékről-nemzedékre a legszentebb szándékok ellenére, ha az emberi logika egymagában erre nem talál, nem találhat teljes magyarázatot'. Valami nagy-nagy fordulatra volt szükségem ahhoz, hogy életem kátyújából s a fojtogató zűrzavarból valahogy kikecmeregjek. Az új hang új embert kívánt. Meg kellett újulnom, igen. A Teremtő Jóistenhez történt visszatalálá-som, az Élő Messiásom szívembe fogadásának tizennegyedik évében erről — azt hiszem — ma már képes vagyok hitelesen számot adni. A Megváltás elfogadása kioldott addig gőgösen tagadott bűntudatomból, megóvott a személyes vétkeim elmismásolásának mérgező következményétől és talán a pszichoszomatikus áttételeken érkező viszonylag korai haláltól is. Bízom benne, hogy kitelik egy szerény válogatásra való az utolsó évtizedben itt-ott megjelent írásaimból, amelyekkel - kisebb-nagyobb sikerekkel - az O- és Újszövetség népeinek az egymásra találásán és testvéri összefogásán igyekeztem munkálkodni. Ki tudja, talán ez lesz - remélhe- ' Ezt elemzi a saját keserves életútjából leszűrt mentálpedagógiát megalkotó Fekete György fiam több dolgozatában, például a „Féls^sidó" sorsér^ések és sorsjavaslatok egf Nohel-dtj kapcsán c. írásában is. Múlt és Jövő, 2003/1.