Bővebb ismertető
1.1 Kiindulási helyzet A kábítószer-fogyasztás primer prevenciója, különösen az illegális kábítószereké, egy idő óta ismét a nyilvánosság és az egészségpolitikai érdeklődés középpontjába került. Ennek több oka van. Egyrészt különböző mutatók utalnak arra, hogy a stabilitás, illetve a drogprobléma visszaszorulásának fázisa után kb. 1985-ig, a Szövetségi Köztársaságban a kábítószer-fogyasztás ismételten emelkedett. Ez például az 1990-es reprezentatív felmérés során mutatkozott meg, amennyiben az illegális drogok, alkoholos italok, gyógyszerek és dohányáruk fogyasztása emelkedett olyannyira, hogy 1986 és 1990 között a drogot kipróbálók száma a 12-29 éveseknél 12,1%-ról 16,1%-ra és az aktuális fogyasztók részaránya pedig (az utolsó 12 hónapban) 4,5%-ról 6,2%-ra nőtt (Simon, Bühringer, Wiblishauser, 1991). A növekedés egyedül az idősebb évjáratokra vonatkozik (12- 29 év), a fiatalabb személyek fogyasztása az előzőhöz hasonlóan nem változott, sőt csökkent. A megnövekedett érdeklődés a második ok, hogy a kezelési intézmények kiépítési időszaka ambuláns és intézményi területen befejeződött. Az eredményességi vizsgálatok azt mutatják, hogy minden terápiás fáradozás ellenére a kezelt betegek egy része tartósan vagy legalábbis epizodikusan visszaesik, így a drogvisszaélés megakadályozásának kérdése erősebben előtérbe kerül. Minden szakember számára végül is világossá vált a Nemzeti Kábítószer Elleni Küzdelem tervével összefüggésben, hogy nem sikerült megragadni a szükséges súlypontot az elsődleges prevenció kiépítésében a kezelés területén. Az elsődleges megelőzés helyzete a szövetségi köztársaságban összességében vigasztalan (Bühringer, 1990). Ez csaknem minden aspektusra vonatkozik: hiányoznak a strukturális feltételek a preventíven tevékenykedő intézmények költségviselésére, az intézmények és munkatársak száma túl kevés, a megelőző ismeretek nem kielégítőek. Sok területen hiányzik a tudományosan megalapozott koncepció és program a preventív intézkedések és a hatékonyság ellenőrzésére.