Tromboembólia: A megelőzhető sorscsapás [antikvár]

Előszó részlet: Dr. István Lajos élete nagyobbik részét a vérzékenység tanulmányozásával, a veleszületetten vérzékeny betegek kezelésével töltötte. Az utóbbi évtizedben fordult érdeklődése a népbetegségként jelentkező trombózis témája felé. Elindított egy kiváló mozgalmat - melyben őt és az ügyet támogatva magam is részt vettem - az ún. "konszenzus konferenciákat", melyeken a kórházi orvosok maguk számolnak be arról, hogyan folyik osztályukon a trombózis megelőzése és kezelése. E mozgalom eredményeként mozdult ki a holtpontról és indult javulásnak hazánkban a még a szomszédos országokéval összehasonlítva is megdöbbentően magas trombózis okozta halálozási arány. Olyan orvos művét olvassák, aki mindig képes a megújulásra, sokrétű társadalmi aktivitása mellett a hematológia minden területét művelte, a transzfúziologiától a rosszindulatú betegségekig, az orvostörténeti kutatásoktól az epidemiológiáig. A szerzőt fiatal ismerőseinek "váratlan" halála döbbentette rá arra, hogy haláluk azért volt "derült égből villámcsapás", mert sem a beteg, sem az orvos nem tulajdonított jelentőséget olyan nyilvánvaló tüneteknek, rizikó-állapotoknak melyek felismerése megelőzhette, elkerülhetővé tette volna a végzetes eseményt.