Tudomány és Művészet [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Leonardo da Vinci (1452-1519) a középkor és a reneszánsz hajnalán egy olyan korban élt, mint amilyenben ma mi élünk. Ő maga volt a reneszánsz. Géniusza és univerzális tudása csak Goethéhez volt hasonlítható, mint tudósnak ismeretei Galileóhoz, művészete Michelangelóhoz vagy Picassóhoz, zsenialitása Einsteinhez fogható. Benne sűrűsödik az őt követő századok számos tudományos, technikai és művészeti megoldása is. Már-már úgy tűnik, hogy szinte nem is ember. Testi ereje is roppantul nagy. Egy lópatkót fél kezével össze tudott hajlítani. Ennél már csak szellemi nagysága, képzelőereje és zsenialitása volt sokszorosan nagyobb. A ma embere elcsodálkozik alkotásán, és ha magához hasonlítja, porszemnek érzi magát. Hogy tudott valaki a tudományban, a technikában és a művészetben egyaránt olyan nagyot és maradandót alkotni, ami évszázadokon át sugározva még napjainkban is éltető eszmévé magasztosul! Sokáig gondolkodtam azon, hogy szabad-e könyvet írnom róla, hogy szabad-e, megtehetem-e azt, hogy nevem az övével egy oldalon szerepeljen. Én azonban úgy érzem, megértettem azt a leonardói üzenetet, melyet anatómiai rajzok formájában nekünk, az utókor embereinek küldött, ezért merészeltem vállalkozni részben a rajzok, részben személyének interpretálására. Anatómiai rajzait csak megrajzolta és azokat utolsó tartózkodási helyére, a choux-i kastélyba is magával vitte, de annyi más tervével együtt azokból soha nem kerekedett ki egy szöveges leírás. Mégis rajzai képezik a világ első anatómiai gyűjteményét, amelyeket tükörírással kommentált, és olyan jelzéseket is használt, amit rajta kívül nem biztos, hogy valaha is meg tudott valaki fejteni. Azért írt tükörírással, hogy ne vegyék el tőle elgondolásait és találmányait. Úgy mondják, önmaga néz ránk nemcsak önarcképéről, de a Keresztelő Szent Jánoséról és a Mona Lisáról is. Ezek emberi dolgok. Olyan gondolat- és érzelemrohanásban élt, hogy saját magát sem tudta úgy kifejezni, ahogyan azt ő maga akarta és tudta volna. Életműve ezért önmagához viszonyítottan csak egy töredék. Abban a kreatív atmoszférában, ami őt szorította, csak kicsinyke részeket mutatott meg nekünk ebből az egészből, és hagyta azokat ránk. Az egész örökre az ő titka maradt és ezt a titkát magával vitte. A XX. századi reneszánszban azonban üzenete megvalósulva jelenik meg a tudományban, a technikában és a művészetben. Anatómiai rajzai is ilyen üzeneteknek minősülnek, melyeket az utókor nagy csillagszemekkel ámulva és gyönyörködve nézeget.