A fény harcosának kézikönyve [antikvár]

- A tengerpartról látszik egy sziget. A falutól keletre fekszik és egy hatalmas templom áll rajta, rengeteg haranggal - mondta a nő. A kisfiúnak feltűnt, hogy furcsa ruha van rajta, és fátyol borítja a haját. Azelőtt soha nem látta. - Ismered ezt a templomot? - kérdezte a nő. - Menj le a partra, nézd meg jól, és meséld el, mit láttál. A kisfiút elvarázsolta a nő szépsége, elment hát a jelzett helyre. Leült a homokba, és a távolba meredt, de nem látott semmi különöset, csak a kék eget és az óceánt. Csalódottan ballagott el a szomszédos halászfaluig, ahol megkérdezte, ismerik-e azt a szigetet, amin egy templom áll. - Ó, az a sziget nagyon régen volt ott, még a dédszüleim idejében, - mondta egy öreg halász. - Aztán jött egy nagy földrengés, és elsüllyedt a tengerben, ahol mélyre, hogy nem is látszik. Mégis halljuk a templom harangjait, amikor a tenger hullámai megkondítják őket. A fiú visszament a tengerpartra, és fülelt. Egész délután ott ült, de csak a hullámok morajlását és a sirályok vijjongását hallotta. Amikor beesteledett, a szülei érte jöttek. Másnap reggel visszament a partra: nem tudta elhinni, hogy egy ilyen szép nő hazudhat. Ha majd megint találkozik vele, elmondhatja neki, hogy a szigetet ugyan nem látta, de hallotta, ahogy a víz megszólaltatja a templom harangjait. Hónapok teltek el, de a nő nem jött vissza, és a fiú már el is felejtette. Meg volt győződve róla, hogy az elsüllyedt templom kincseket rejt, s ha meghallaná a harangszót, könnyen megtalálhatná és hazavihetné őket.