A my Lakó-Helyeink [antikvár]

UtakUtak^T^hány éve - a Bodeni-tó felé tartva - álmosan vártam a csadakozásra egy számomra ismeretlen ausztriai városka vasútállomásán. Éjfél után jártunk, a szerelvény elrobogott Zürich felé, az osztrákok hazaszállingóztak a későéji órán. Süket csönd és tompa üresség vett körül. Az idegenség, túlmutatva önmagán, valami névtelen, szorongató töltést kapott, mintha a lét vákuumába kerültem volna. Kevés lehangolóbb helyet ismerek a hideg neonfényben ködlő, kihalt pályaudvaroknál. Körbesétáltam a vigasztalan csarnokban a geometrikus falak mentén. Ácsorogtam plakátok és menetrendek előtt, mígnem a pénztártól nem messze, kis emléktáblára' J, 'iI . ' , < I', ' '' I i) 1 I . í ' 'r (