A Sirius-rejtély [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
A világegyetem elképzelhetetlen térségein vándorol tekintünk, ha csillagfényes éjszakán nézünk fel az égre. Az éjszakai égbolt mindenkit megbűvöl: a számtalan ragyogó fénypont, a Tejút, a halványan vöröslő Sirius, a Nagy-Göncöl, a Sarkcsillag s az állatöv tizenkét csillagképe, Kos, Bika, Ikrek, Rák... Vajon egy holt univerzumba meresztjük tekintetünket, gázok, porfelhők, fellángoló és kihunyó csillagok, erőterek és részecskék végtelenébe, melyeket csak a megváltoztathatatlan természettörvények mozgatnak? Vagy más, idegen civilizációk élettereibe is ellátunk, akik - a földi emberiséghez hasonlóan - életük lehetőségeit teremtik vagy teremtették ott meg? Ilyen és hasonló kérdéseket tesz fel Dieter B. Herrmann, s válaszolja meg őket három közérthetően fogalmazott tanulmányában, amelyek a csillagászat kultúrtörténeti szerepét, a csillagok mozgását és az élet bolygónkon kívüli eredetét tárgyalják.