Betty, a nem csúnya lány... [antikvár]

ElőszóAz én Bettym nem műronda. ÁÜagos. Éppen hogy. Nincs fogszabályzója, se fejére nyalt frizurája, még rajzolt bajusza sincs. Igazi. Egyszerűen csak egy nő. Nem címlap arc. Mármint kívül. Belül nem egyszerűen egy ember. Több annál. Mert belül különleges. Igazi a jósága, a tisztessége, még a félénksége is igazi. Pont olyan igazi, mint az átlagos külseje. Nincs szüksége arra, hogy bosszút álljon, pedig szörnyű dolgot tettek vele. Nem játszik hónapokig a férfival, akit szeret, hogy jól megkínozza. Nem alázza meg, nem kergeti az őrületbe Armandót, pedig az megérdemelné. Ha visszaadná a fájdalmat, amit kapott, akkor már nem Betty lenne. Úgy reagál az őt ért fájdalomra, ahogy minden tisztességes ember reagálna. Nem rugdosni akar, hanem elmenekülni. A jósága ugyanúgy a sajátja, mint az idétlen göncei. Nem tartja oda a másik orcáját, hogy azt is üssék, mert nem hülye. De azt sem engedi, hogy a bosszú megmérgezze a lelkét. Olyan a jósága, mint a szomjazó földnek a langyos eső, alig hihető, várva várt.Ha egy férfi lelkében ott van a jóság magja, szárba szökkenhet, csak arra van szüksége, hogy egy másik ember jóságának meleg zápora megöntözze. Jóság kell, meg egy kis akarat, és jöhet az átváltozás. Nemcsak mi, nők vagyunk magok. A férfiak is magok. Várakozó magok vagyunk mindahányan. Az én Armandóm is mag. Vár. Várja, hogy valaki hozzá hajoljon.Arról mesélek, hogyan hajol össze két olyan ember, akik mások szerint olyan messze állnak egymástól, hogy lehetetlen összeérniük. Még jó, hogy ezt a marhaságot a lehetetlenről nem mindenki osztja! Mert marhaság! Az életben egyetlen szabály van, hogy nincs szabály! Isten igazságos, szétneveti a fejét odafönn, és hagyja, játsszuk a kisded játékainkat. Aki hajolni akar, az hajolhat. Csak rajta áll. Ha két mag szeretni akar, kibújik a földből, zöldbe öltözik, és egymás felé kezd nyújtózni, hogy a végén összefonódjon. Ha a környezetük vihart kavar rosszindulatból, irigységből, féltékenységből, az állandó rángatástól csak erősebbek lesznek azok az indák, amelyeket egymás köré fontak.Az én Bettym és Armandóm ezt tanulják. A hajlítást. Aztán a fonódást. Az életet. Műbalhék nélkül. Mert igaziak. Csak emberek. Egyszerűen csak emberek. Mint mi 5