A felsőbbrendű én [antikvár]

Őfensége Sir Krishnaraja Wadiyar Bahadur IV., az Indiai Csillagrend parancsnokának, a Brit Birodalmi Rend nagykeresztesének, Mysore maharadzsájának. Fenség! Amikor a trópusi hőségtől eltikkadva és Délindia egyre emelkedő hőmérsékletétől elgyengülve az a feladat várt rám, hogy ennek a könyvnek nagyobb részét megírjam. Fenséged szeretetreméltó módon rendelkezésemre bocsátotta ezt a magányos nyaralóhelyet a kemmangandi hegy csúcsán, a Baba-Budan-dombok között, és ezzel lehetővé tette, hogy feladatomnak hűvösebb légkörben és erősebb testtel felelhessek meg. Itt, ebben a nyugalmas és magányos környezetben azután osztályrészemül jutott, hogy akadálytalanul szenteljem magam a nehéz feladatnak, hogy hidat építsek a lélek irányításának Fenséged országában divatozó régi módszerei és nyugati népem modern szellemi követelményei között. A természet gyönyörű varázsa és dús nagyszerűsége is bőkezűen hozzájárult ennek a munkának sugalmazásához. Akik az unalmas, egyhangú síkságok nyomán alkottak maguknak képet Indiáról, ha olyan szerencsések, hogy Mysoret felkereshették, tartósan megőrzik emlékezetükben zöldelő és barna erdős dombjait, sűrűn benőtt dzsungeljét, zuhanó vízeséseit és elragadó völgyeit. Époly kevéssé felejthetik el naplementéit, halványlila és tűzarany, vagy varázslatosan foszforeszkáló szürke felhőivel.