A végső valóság [antikvár]

ELŐSZÓ „Nagy titok az, hogy bár az emberi szív vágyódik az után az Igazság után, amiben tisztán megtalálja a szabadságot és az örömet, mégis az emberek első reakciója erre az Igazságra gyűlölet és félelem." Anthony De Mello* Meleg nyári éjszakákon, ha tekintetemet a csillagos égre emelem, különös érzés kerít hatalmába. A ragyogó csillagok látványa egybeolvad a gondolattal, hogy az univerzum csodálatos, tökéletesen rendezett, és oly végtelenül nagy, hogy áttekinteni, felderíteni, vagy teljes egészében megérteni talán soha nem is lehet. A csillagok láttán gyakran felbukkan bennem egy különös, gyermekkori emlék Mindössze nyolc éves voltam, amikor megálltam a kolozsvári utcán, „alaposan szemügyre vettem" a környező épületeket, még egyszer jól megnéztem a csillagos eget, és - mint aki most ébred tudatára annak, hogy itt valami nincs rendben - megmagyarázhatatlan belső hiányérzettel és gyermeki naivsággal tettem fel magamnak a kérdést: „Ez volna minden? Ennyiből állna az egész világ? Ez lehetetlen!" Később, amint a szigorúan materialista világnézet elemei beépültek tudatomba, úgy éreztem, kielégítő magyarázatot kaptam a csillagok születésére, a bolygók keringésére és a környezet állandó átalakulására, ami kémiai reakciók és * A csillaggal jelölt nevekről és szavakról bővebben a Jegyzetek-ben. 7