...Dobszerda [antikvár]

A találkozás Pam-pam-pam Pam-pam-pam Csak lejjebb, csak lejjebb, alászállni, alászállni. Ez a lyuk jó út lesz. Víz elragad, visz méllyebbre. Büdös van, hulladék kavarog fortyog körülöttem. Ja, ez egy szennyvízcsatorna! Nem baj, az is jó „futószalag" az alászállás-hoz. Hoppá, de itt nincs lépcső, sem kapaszkodó! Hogy jövök majd vissza? Na, inkább újra indulok. Pam-pam-pam Pam-pam-pam Emeletről aláfutó szép, egészséges, szilárd falépcső. Egy dobbantás - egy lépcső. Két dobbantás - két lépcső. Hiszen ez egy kút. Szép, kávás kutacska A léptem koppan vagy a dob szól? Csak lépek, csak lépek, még lejjebb, még lejjebb. Alászállni, alászállni Pam-pam-pam Pam-pam-pam Dob dobban lépcsólDen, fordulnék s leértem. Itt csodálatos csend honol. Béke van és szeretet. Nagy víz partján állok, majd sétálok az apró kavicson. Talpam alatt a kavics zöreje akár a „másik" világban, Rizs-bors-mag"-ot szóró-szóló csörgőé. Rizs-bors-mag Rizs-bors-mag Fehér fodrú, csipke ruhás hullámok tarajzanak. Tenger ez, vagy tán a Duna ott nálunk, ahogy lustán, kéjesen elterül az almási hegyek alatt, habjai simulnak s ölébe fogadja halbő Zsitvánkat Koboldok táncolnak, török vív magyarral életre halálra, Bocskai és hajdúi béke jobbot ráznak Mélyebbre, mélyebbre Rizs-bors-mag Rizs-bors-mag A habokból nem főnixmadár támad, hanem egy almásderes paripa. Fut felém, rázza a sörényét, szilaj táncos lábbal mutatja magát jobbról is, balról is. Ő fut felém vagy én vágtatok magamhoz? Most mindegy. Jó így és jó itt. Nyakamba 19