Egyiptom titkai [antikvár]

Részlet a könyvből: "Egy éjszaka a Sphinx társaságában Az utolsó éhes turista is hazament; az utolsó feketeruhás idegenvezető is már ezredszer eldarálta ugyanazt a felszínes fecsegést az ősi föld idegen látogatói előtt; a fáradt szamarak, kimerült vicsorgó tevék is hazaszállították aznap már utolsó utasaikat. Felejthetetlen, földöntúli szépségű pillanat, amikor az alkony leszáll az egyiptomi tájra. Minden színné változik át és a legélesebb ellentétek bontakoznak ki az égbolt és a föld között. Magánosan ültem a puha, sárga homokon, az ugrásra készülő Sphinx hatalmas, királyi alakja előtt, kissé oldalvást, és lenyűgözött tekintettel bámultam az éteri színek csodálatos játékát, amint gyorsan felcsillannak és ugyanolyan gyorsan el is tűnnek, amikor a lenyugvó nap már nem borítja be Egyiptomot aranyos varázslatával. Ki ne érezné magát a Paradicsomban, amikor megérint az afrikai napnyugta gyönyörű, rejtelmes izzása? Amíg az emberek egészen el nem durvulnak és szellemük teljesen el nem tompul, mindaddig szeretni fogják az Élet Atyját, a Napot, amely mindezt lehetővé teszi kivételes varázslatával. Nem voltak bolondok azok a régiek, akik Ra-t, a Nagy Világosságot tisztelték, majd istenként szívükbe fogadták."