Halál után [antikvár]

testnek fe etámadását DEZSÉRY EÁS^EÓ Ezekben az órákban is emberek ezrei és milliói néznek farkasszemet a halállal. Másnapra elfelejtjük a «veszteséglisták» adatait, megszokjuk a halál aratását. De mégis kimondhatatlanul keserves az apáinkra, testvéreinkre, fiainkra gondolni. És mégis vergó'dünk a gondolatban, hogy házaink felett a halál angyala lebeg. A halál természetes, nyílt közelségben, s mégis megszokhatatlan, szörnyű lehetó'ségként reszketteti az életünket. Ezekben az idó'kben, mikor elszaporodnak a babonák, a tévelygések, a spekulációk, a balhiedelmek s az aggodalmaskodó lelkek jóslatokkal, szellemekkel, jógákkal és filozófiákkal «vigasztalják» magukat, mikor egymást ijesztgetik, s kifogynak a reménységből, ezzel a kis írással szeretnélek kézen fogni. Betessékelni a belsó' szobámba, ahol minden keresztyén testvéremért szoktam imádkozni, s ahol a halál utáni élet