Egy lélek fejlődése VIII. [antikvár]

Részlet:Az Erinnysektől űzötten, végül, 1896 december havában, azon vettem észre magam, hogy rab vagyok Lundban, ebben a svédországi kis egyetemi városkában. Székesegyház köré zsúfolódó kispolgári házak, palotaszerű egyetemi épület és könyvtár: a civilizáció oázisa a nagy délsvéd síkságon.Kénytelen vagyok megcsodálni azt az agyafúrt találékonyságot, amely ezt a helyet választotta ki számomra börtönül. Mert Skóne "benszülöttei" mindenbizonnyal nagyrabecsülik a lundi egyetemet, de a magamfajta északi ember szemében az a tény, hogy itt kell tengődnöm, azt jelenti, hogy lejtőre jutottam és lefelé zuhanok.