2018 - A teremtés éve - CD-vel [antikvár]

Minden lehetséges-Jöjjön Béla bácsi, vegyük be azokat a gyógyszereket! - mondta kedvesen Katalin, a nővérke, aki épp most kezdte meg az esti műszakját a belvárosi kórházban, ahol már több mint tíz éve dolgozott töretlenül.-Lassan csak lassan, kérem! - nyögte fájdalmasan Béla bácsi, akinek még mindig komoly fájdalmai voltak, pedig már több mint egy hete feküdt a kórházban tüdőgyulladással, ami sehogy sem akart gyógyulni.Béla bácsit senki sem látogatta meg amióta itt volt, így mivel felállni nem tudott Katalinon kívül szinte senki sem szólt hozzá egyetlen jó szót sem. Már elmúlt nyolcvan éves, ezért az orvosok úgy tekintettek rá, mint akinek amúgy is meg vannak számlálva a napjai. Katalin ezért különös figyelmet fordított erre a kedves, de roppant módon megtört idős emberre. Amikor csak tehette benézett hozzá. A műszakja végén még az ágya mellé is odaült egy kicsit, hogy beszéljen hozzá. Jóformán ő volt az egyetlen, aki törődött vele.Itt a tüdőosztályon nagyon sok idős ember fordult meg. Az orvosok és a nővérek többsége is lekezelően bánt velük. Katalin nem tudta eldönteni, hogy azért, mert érzéketlenek voltak vagy egyszerűen saját maguk is annyira elgyötörtek voltak, hogy elég volt nekik a saját problémájuk. Nagyon fiatalon kezdett itt dolgozni és ő maga is fiatal volt még, alig múlt harminckét éves. Ö is fáradt volt a napi robottól, de soha nem mulasztotta el egy kedves mosollyal vagy néhány jó szóval megsimogatni az itt gyógyuló betegek lelkét.Nagyon szerették őt a betegek és ha valamelyik nap épp szabadnapos volt alig várták, hogy végre visszatérjen. Összesen hat kórterem tartozott hozzá és igyekezett a lehető leggyorsabban dolgozni, hogy mindenkire egyformán jusson ideje és figyelme. Ha valamelyik beteg nehezebben gyógyult vagy romlott az állapota, akkor addig ostromolta az osztályos főorvost, amíg nem találtak egy alternatív terápiát, amivel fordítani lehetett a helyzeten.Most éppen folyton Béla bácsi járt az eszében. Nagyon a szívén viselte a sorsát, annál is inkább, mivel a nagypapájára emlékeztette őt, aki sajnos már régen nem volt mellette. Az ő felesége volt Magdi nagymama, Katalin anyai nagyanyja, akitől nagyon sokat tanult a betegségekről és azok természetes