Az emberi lét titkai [antikvár]

I Előszó „Ember, ismerd meg önmagad!" - szól hozzánk a múlt mesz-szeségéből a bölcs felszólítás. Önmagunk megismerésénél kevés dolog lehet fontosabb, hiszen az ember önmagával élete végéig „össze van zárva". Az emberi lét rengeteg titkot rejt, amit érdemes megfejteni. Ki az ember? Mi az ember? Hogyan alakult ki? Mivé fejlődhet? Mi az ember feladata a földi világban? Ezekre a kérdésekre régen a vallások adták meg a választ, manapság pedig inkább a tudomány. Gondoljunk bele, milyen abszurd dolog, hogy emberként élünk, s mégis oly keveset foglalkozunk emberi mivoltunkkal! A vallások és a spirituális utak megközelítése szerint ami az emberből látszik, az csak a jéghegy csúcsa. Nem szűkíthetjük le az embert arra, ami belőle fizikálisan látható és érzékelhető! Ha sikerül teljes és tiszta képet alkotnunk róla, az jelentős hatással lesz az élet több területére is. Másként éli az életét az ember, ha úgy gondolja, hogy emberi léte pusztán egy véletlen eseménynek köszönhető, és másként, ha úgy tekint az emberi létállapotra, mint lehetőségre és egyúttal feladatra. Úgy gondolom, nagyobb tisztelettel és szeretettel fordulnának az emberek egymás felé is, ha tudnák és átélnék az emberi lét páratlan jelentőségét! Az ember megismerése kapcsán számtalan kérdés merülhet fel bennünk. Van-e szabad akaratunk vagy sem? Vajon az ember eredeti lénye halhatatlan, vagy a halál a teljes megsemmisülést hozza számunkra? Olyan-e a világ, amilyennek megismeri az ember, vagy megismerésünk hiányos és eltorzítja a valóságot? Egyáltalán, hogy működik az emberi megismerés és mi a határa? Vajon átléphető-e ez a határ, és ha igen, milyen módszerekkel? Velünk született, „belénk kódolt" alapigény-e a vallásosság, a moralitás, vagy csak a nevelés és a környezet hatására alakul ki bennünk? Isten teremtette-e az embert, vagy az ember teremtette, azaz találta ki Istent?