Abrakadabra [antikvár]

Isten áldását kérve Ha majd lesz unokám, akkor így magyaráznom el neki a világot Szerintem létezik a Másvilág, és az örök élet Persze nem biztos, hogy igazam van, de ugyan mit veszíthetek, ha ezt hiszem?! Amennyiben mégsem létezik, legfeljebb fekszem majd a föld alatt, sokmilliárd társammal együtt, és közben lakmároznak belőlem a kukacok, de abból már úgysem érzékelek semmit. Azt sem, hogy valaha olyan „sötét" voltam, hogy hittem a Másvilágban. Ha viszont valóban létezik az örök élet, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy miként élem az életemet, és az sem mindegy, hogy miben hiszek, ugyanis mindennek, amit gondolok, vagy teszek, létezik a következménye, a folytatása. Amit ma teszek, atmak holnap, holnapután, vagy a következő életemben megiszom a levét. Ebben az esetben pedig, muszáj a Másvilág tudását továbbadnom a gyerekeimnek, sőt az unokáimnak is. Ha ugyanis visszatartom ezt az ismeretet, mert azt gondolom, hogy nem trendi, és persze tudományosan sem bizonyítható, ráadásul igencsak kellemetlen róla „írástudók" előtt beszélni, akkor bizony pácban vagyok, mert megfosztom őket a lehetőségtől, hogy tudatosan éljék, és MEGÉRTSÉK az életüket. Ezt a könyvet éppen ezért értelmes és kíváncsi tízenkettőn-túliknak írtam. Semmiképpen ne olvassa el, aki teljességgel híján van minden képzelöerőnek és csupán abban hisz, amit a tudomány bizonyít. Ugyan fantázia nélkül is lehet élni, de minek. Az életjáték. Olyan játék, amelynek megvannak a maga szabályai, és aki nem ismeri, vagy nem tartja be a játékszabályokat, egész életében szenved, bár maga sem tudja, hogy miért. Szeretném, ha a gyerekeink és az unokáink fölösleges szenvedés nélkül, boldogan élnék végig az életüket, és szeretném, hogy végre elérjék a földi Élet-játékban azt a bizonyos maximális, 10. szintet. Remélem, hogy mindebben segít majd nekik az Abrakadabra.