Bővebb ismertető
Egy nem különösebben hitbuzgó színész, aki falusi polgármesterként templomot épít. A tévériporter, aki élő példa arra, hogy sikeres emberként is lehet boldog szentségi házasságban élni. A szocialista politikus, aki abszurd világképnek tartja a materializmust - és fideszes társa, aki a Szovjetunióban mélyült el keresztény hitében. A hétgyermekes fiatalasszony, aki szerint semmi sem teszi olyan csinossá az anyukát, mint a nagycsaládos lét. Az egykor maga is szenvedélybeteg alkoholistamentő pap, és a kisegyház lelkésze, aki nem rendez ünnepélyes esküvőt, ha már elhálták a házasságot. Aztán a politikai barikádokon túllépő költő, majd a beatzenész özvegye, akit kétszer vett el a férje, és a megnősült, ám hitében, egyházában megmaradó katolikus pap. Művészek és orvosok, jogász, rabbi és számítógépes nyelvész; lelkészek és civilek, katolikusok és protestánsok.
Huszonkét élethelyzet - ugyanennyi vallomás hivatásról és küldetésről, hitről, egyházról, útkeresésről, szenvedésről. Az emberlét csodája, ahogy mondani szokás: tabuk nélkül; egyenes kérdések és őszinte, olykor megrendítő válaszok.
Kötetünkben olyan férfiakat és asszonyokat mutatunk be, akik hivatásuk avatott képviselőiként annak a világnak az erkölcsi dilemmáiról is számot tudnak adni, amelyet hitelesen, illetve párbeszédre méltó módon képviselnek. Olyan hazai személyiségeket, akiknek érdemi mondanivalójuk van Istenről, valamint a lét alapvető kérdéseiről, és akik eddig ilyen mélységben még nem tárultak föl a nyilvánosság előtt.
Legjobb hagyományainkból merítve nem afféle "gyertyafényes hangulatú", idilli beszélgetéseket fűztünk egy csokorba. A Heti Válasz munkatársai ehelyett olyan interjúkat készítenek, melyekből hitelesen kibontakozhat egy hús-vér ember személyisége, s a lélek mélyére pillantva beavatást nyerhetünk az élet olykor drámai küzdelmeibe is.
Beszélgetőtársaink nem bűn és hiba nélküli emberek - hogyan is lehetnének azok! Az egyes interjúk azonban arról tanúskodnak: járja meg valaki akár a poklok poklát, tévelyegjen bár hosszú évekig, a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút. Mert mit ad Isten: aki jól sáfárkodik a rá bízott talentumokkal, annak még a legnagyobb rossz is a javára válik.
(Bodroghalász, 1945. október 14. –)
József Attila-díjas újságíró, kritikus, színigazgató
Ablonczy László mintegy félszáz esztendő töltött a magyar színi életben. Volt a Film Színház Muzsika munkatársa (1978–1989); cikkei és botrányt lobbantó tanulmányai (Alföld, 1974, 1986) mellett a Tiszatáj is gyakran közölte írásait. Az általa 1977-ben szerkesztett Latinovits-füzet (Illyés Gyula, Sütő András, Huszárik Zoltán és mások írásaival) tíz évig raktárban várta feltámadását. A Hitel alapítója (1982). Szerkesztette Sütő András életműsorozatát és Jékely Zoltán drámakötetét. 1990 februárjától Strasbourgban élt, a Magyar Fórumot tudósította. 1991 áprilisában a Nemzeti Színház igazgatójává nevezték ki, megbízatását 1994-ben megújítva 1999-ig vezette a társulatot. Majd 1999-től 2005-ig Párizsban élt és írt. A mai napig Tamási Áron munkássága mellett a magyar színházi élet történetét és a belügyi levéltár erősen hiányos színi anyagait kutatja.
Videó:
A Nemzeti varázskörében - Portréfilm Ablonczy Lászlóról (előzetes)
Pál Ferenc, közismert nevén: Pálferi, (Budapest, 1966. június 29.) római katolikus pap, mentálhigiénés szakember, 1986 és 1989 között válogatott atléta.
Fiatalkorától aktív sportoló, a Budapesti Vasas főállású sportolója, válogatott kerettag volt. 1987-ben felnőtt magyar magasugró bajnok lett.
1996. június 15-én szentelték pappá Esztergomban. Szentelése után előbb káplánként szolgált Terézvárosban, majd Rákoskeresztúron, 2002-től pedig az óbudai Kövi Szűz Mária plébániatemplom lelkipásztora volt. 2011. augusztus 1-jétől az angyalföldi Szent Mihály-templom helyettes plébánosa. 2005-től a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet munkatársa.
Pál Ferenc papi pályafutásának kezdetétől tart heti rendszerességgel hittanórákat, előadásokat fiataloknak pszichológia, teológia és mentálhigiéné témakörében. Az előadások tematikája meglehetősen tág, érinti a spiritualitást és a társadalomtudományokat, a közösségi és családi konfliktusoktól, a személyes lelki egyensúly kérdésein és a párkapcsolati-házassági problémákon át a transzcendenciához fűződő kapcsolat problematikájáig terjed.
Az előadások 2000 őszén kezdődtek a Bartók Béla úton, egy bérelt teremben, majd 2001 – 2011 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatódtak. 2011-től 2013-ig a Millenáris Teátruma, 2013 őszétől 2014. júniusig pedig a MOM Kulturális Központ adott otthont az előadásoknak.
2015 szeptemberétől napjainkig a Dürer Rendezvényközpont a keddi alkalmak helyszíne. Az előadások ingyenesen követhetőek az online élő közvetítésen keresztül is.
Pál Ferenc szerint katolikus pap léte ellenére fontos, hogy az előadások semlegesek legyenek: bárki részt vehet rajtuk, nem kell semmilyen vallási, ideológiai elvárásnak megfelelnie, elég a hallgató nyitottsága. Előadásaira jellemző egyrészt a strukturáltság és az érintett szakirodalom intenzív használata, másrészt a stand-up comedyből ismert közvetlen, gyakran csapongó, humoros történetek mesélésére is építő stílus. A heti előadások hallgatóinak száma 2011-re alkalmanként meghaladta az ezer főt, és a résztvevők körében spontán közösségszervezés kezdődött. A jelenséget a SOTE Mentálhigiéné Intézete szociológiai kutatás során vizsgálja.
A 2000-es évek második felétől kezdve több munkája megjelent nyomtatott formában. Az előadások első két évének anyaga mellett több kötetet publikált, valamint számtalan pszichológiai témájú kiadvány társszerzője volt.