Mondd, találkozunk még?! [antikvár]

Hatalmas kincsestárral indít az Úr bennünket a Földre. Nem kér többet számon tőlünk, csak részünkre adott talentumainkkal kell elszámolnunk. Kinek? Elsősorban saját magunknak. Ha mindezek tudatában is mulasztunk, vajon nem vagyunk-e ugyan olyan árulók, mint az, akit a kakas kukorékolása figyelmeztetett tettére? Avagy megvárjuk, míg nincs út a kitérésre, sem jobbra, sem balra, és megszólal Bálám szamara, hogy merre a merre? Csakugyan csak Júdás volt az áruló? Nem kell ahhoz hóhérnak lenni, hogy halálra adjuk magunkat, vagy ideig-óráig kitérőt tegyünk, tévúton járjunk? Azt véssük temetőink jelmondatául, hogy: "FELTÁMADUNK!"