Ud-du - Idő [antikvár]

Előszó Ami az emberiséggel mindmáig történt, arról sokat írni nem érdemes. Rengeteg esemény gyűlt össze, melyeknek haszna egyáltalán nincs. Nem válik az emberiség dicséretére, nem büszkélkedhet vele a Nap alatt. Olybá tűnik, mintha mindent újra kéne kezdeni. De másként, mint eddig: amíg megszületik végre-valahára - lényegében az ember. A természettan műszerei metafizikai bizonyításra alkalmatlanok. Csak eszmélt különbségekre válaszolnak. Jelen sorok írójának ennyi elégtelen. A koponya mindent szeretne mérni, mert űzi az okok célja. Vajon miért? Lényegében arról van szó, hogy amit az ember megért, azt véli igaznak. Aztán kimondja a nevét. Ekkor a szó és a történés közti idő az örökkévalóság pillanata. A tapasztalat tehát idólcvantum. A megvilágosult kép a fizika mondanivalója. - Az ember átlagos élete 72 év. Parányian a Naprendszer kora és a Kozmosz kezdete. Metafizikából, fizikából a szellem hiányzik. Szellemes az, ha e kettő egymással ütközik Három dologgal nem lehet mit kezdeni: Az idővel, a halállal és az ösztönnel.