Bővebb ismertető
Megszólal a hangMegszólal a hangMár vagy tíz perce állt a kirakat előtt Judit és le sem tudta venni a szemét arról a csodálatos hegedűről, amit az elmúlt három hónapban minden délután megnézett, amikor munkából hazafelé jövet elsétált a hangszerbolt előtt. Hosszabb vagy rövidebb ideig mindig elidőzött itt, de még soha nem fordult elő vele, hogy ennyire földbe gyökeredzett a lába mint most. Egyszerűen mozdulni sem tudott és már kezdte kényelmetlenül érezni magát annál is inkább, mert már a hangszerbolt eladójának is feltűnt milyen hosszú ideje áll a kirakat előtt. Szeretett volna belépni a boltba és kézbe venni a hangszert, de nem volt hozzá elég bátorsága.- Ügysem engedhetem meg magamnak! - mondogatta magának, de most mégsem volt még arra sem ereje, hogy odébb sétáljon és véget vessen ennek a kínos jelenetnek. Mintha egy láthatatlan erő ott tartotta volna és nem engedte egy tapodtat sem mozdulni.Aztán hirtelen újra gyereknek érezte magát. Gondolatban visszarepült az időbe, abba a pillanatba, amikor mindössze nyolcévesen megkapta az első hegedűjét a szüleitől. Milyen hihetetlenül boldognak érezte magát. Alig várta, hogy elkezdhessen gyakorolni rajta. Pontosan tudta, hogy a szülei micsoda áldozatot hoztak azért, hogy megvehessék neki ezt a hangszert, amit annak ellenére is csak nagyon nehezen engedhettek meg maguknak, hogy végül egy használt hangszer megvásárlása mellett döntöttek.Olyan lelkesen járt a hegedűórákra, mint más gyerek a vidámparkba. Szorgalmasan gyakorolt minden áldott nap. A szülei és a tanára szerint is óriási tehetség volt. Egy nap azonban, amikor a tanítás után elindult volna a hegedűórára sehol sem taláha a hangszerét. Egészen bizonyos volt benne, hogy az iskolai szekrényben hagyta, de nem volt sehol. Órákon át hiába kereste, pedig tűvé tette érte az egész iskolát. Alig mert hazamenni, mert tudta, hogy a szülei csúnyán megszidják majd, amiért nem tudott vigyázni az egyetlen hangszerére.