Bővebb ismertető
Gyere, kövess!Gyere, kövess!-Ha .ha .ha ! - kacagott a kislány és csak szaladt, szaladt és szaladt. Ö pedig rohant utána, mintha az élete múlna rajta.-Gyere már! Siess! - követelte a kislány és szaladt tovább kacagva az ösvényen.Alig birt lépést tartani vele, amikor -Bip bip bip ! - az ébresztőóra kegyetlen hangja egyszerre visszarántotta a jéghideg hajnali valóságba.Reggel öt óra harminc perc volt és Erika tudta, hogy egy újabb keserves nap áll előtte. Általában már kora reggel görcsben volt a gyomra attól, ami a munkahelyén várta, de ez a reggel valahogy más volt mint a többi. Ez a különös álom a kislányról, mintha felrázta és kizökkentette volna abból a mókuskerékből, amit már évek óta pörgetett a lába alatt. Olyan ismerős volt ez a kislány. Szerette volna tudni vajon hová vezette volna, ha az az átkozott ébresztőóra nem szólalt volna meg.Fásultan kikászálódott az ágyból, lezuhanyozott, fogat mosott és felöltözött. Ahogy a reggeli kávéját kortyolgatta a félhomályban újra és újra hallotta azt a csilingelő kacajt. Mintha ez a kislány belépett volna az álmából a valóságba. Még egy halvány mosoly is megjelent Erika szája szélén, amire időtlen idők óta nem volt már példa.Ahogy végzett a kávéval a csészét a mosogatóba helyezte, felvette a kabátját és a cipőjét, majd útnak indult. Már több mint öt hosszú éve robotolt ugyanannál a multinacionális vállalatnál. Mivel a szülei nyomására közgazdász diplomát szerzett, ezért egész nap ugyanazokat az unalmas grafikonokat és táblázatokat kellett elemeznie. Ha ez nem lett volna elég, akkor ott volt neki a szörnyű természetű főnöke Éva, aki alig várta, hogy valami hibát találjon a munkájában. Minden áldott nap remegő gyomorral és gombóccal a torkában ült le az asztalához nem tudva, hogy aznap éppen mit kell majd kiállnia.-Ezt ki csinálta? - lépett be Éva a szobába és a tegnapi kimutatásokat lobogtatta a kezében.